Nagyon sok tettvágy buzog a fiatalokban, ami nincs kellőképpen becsatornázva. Viszont van egy kicsi, forrásokkal gyengén ellátott, de jó programokkal előálló ifjúsági intézményi és szolgáltatás rendszer, ami segítené ennek a tettvágynak a kibontakozását. Ezt a rendszert a politika pénznélküliségre hivatkozva folyamatosan leépíti. Pedig akkor nem fognak elnéptelenedni a kistelepülések, ha a kocsmán meg a templomon kívül van olyan közösségi tér, ahol érdemes időt tölteni. A gettósodott lakótelepeken akkor lesz kevesebb kábítószer díler, ha lesz alternatívája a lépcsőházban tengődésnek, plázázásnak. Az ifjúságpolitikának nem a politika nevű szitokszó a lényege, hanem az ifjúság. És azért mert sokan ezt eddig nem így csinálták, még nem kell eltemetni. A szereplőket kell lecserélni
Válasz Ceglédi Zoltán Nincs olyan, hogy ifjúságpolitika! című írására
Nem azért gondolom, hogy van ifjúságpolitika, mert néha történetesen én is VOR kordzakóban és csehszlovák nyakkendőben ülök; kapucnis pulcsiban és farmerben is ezen az állásponton vagyok. Azért gondolom, hogy kell ifjúságpolitika, mert a fiatal nemzedéknek az életkezdési nehézségek miatt speciális problémái és igényei vannak. Oktatáshoz való hozzáférés, közösségbe illeszkedés, munkaerő piaci elhelyezkedés, családalapítás; mind olyan témák, amelyek elsősorban a fiatalokat érintik vagy számukra a legnehezebb. A politikának pedig egyszerűen muszáj ezekre a speciális problémákra sajátos eszközöket, megoldásokat találnia. Nagyon nem mindegy ugyanis, miként, milyen állapotban lépnek be fiatalok százezrei a munka világába, a politikai közösségbe.
Jómagam autodidakta ifjúságpolitikus vagyok. A középiskolás haverjaimmal nagyon unatkoztunk az utcán a vidéki éjszakában, ezért először magunknak, majd másoknak kezdtünk el programot szervezni. Egyesültünk, kiállítások, performanceok, ilyesmik. Majd kézbe vettük a frissen megválasztott fideszes polgármester programját, aminek a címe az volt, hogy kell egy hely, és egy az egyben a mi problémáinkra válaszolt. Később kiderült, hogy csak egy lelkes fiatal kommunikációs tanácsadó írta bele a saját gondját-baját és álmait. Mindegy, mi azért elkezdtünk, kopogtatni, kilincselni, előszobázni, de mindig lepattantunk. Majd amikor saját erőből csináltunk egy közösségi teret, amihez csupán rezsitámogatást kértünk az önkormányzattól és lepattintottak, akkor kiábrándultunk.
Ezzel a döntéshozói mentalitással és ezzel az aktatologatásra szakosodott bürokráciával nincs dolga a fiataloknak, gondoltuk. Majd akkor mi! Úgy tettünk, mintha felnőttünk volna: elkezdtünk politizálni. Én zöldben, más pirosban, és van, aki narancssárga mezben ment ki a politikai pályára. Az álmodozás elmaradt, de az alap probléma a fiatalok kilátástalanságával együtt megmaradt.
*
Régen rossz, ha valaminek a létjogosultságát az alapján ítélik meg, hogy ki volt az, aki ezen a területen dolgozott. Azért mert volt jó pár csapnivaló környezetvédelmi miniszterünk, felejtsük el rögtön a természetvédelmet? Persze Ceglédi Zoltánnak abban igaza van, hogy elképesztő figurák sora garázdálkodott ezen a területen. Gazdag Gyula Válogatás című filmjének egyik mondata gyönyörűen lefesti az általa vázolt KISZ mentalitást.: „Feljössz hozzám, egy pacal vacsora meg ulti parti, aztán beszélünk olyan dolgokról hogy ifjúsági bűnözés meg ilyesmik.”
Ezen a mentalitáson az elmúlt húsz évben valóban nem nagyon sikerült túllépni. Sem a Gyurcsány alatt működő Zuschlag-fémjelezte pénztalicskázó verseny, sem a friss diplomás @dajcstomi minisztériuma nem a fiatalok igényeit tekintette elsődlegesnek, hanem megmondták föntről hogy mi a jó nekik, és a haverok elköltötték a pénzt. A fékezett habzású káderutánpótlást biztosító pártokhoz kötődő ifjúsági szervezetek nem azért foglalkoznak a területtel, mert ehhez értenének, vagy érdekelné őket. Csak az öregek dobják oda gumicsontnak, hogy ezen rágódjanak, és ne szóljanak bele a nagyok dolgába. Ettől függetlenül a fiataloknak megvannak a saját bajaik, amit a politikusok java része nem ért, vagy nem akar érteni, hiszen a megoldásoknak lenne költségvonzata.
Mindeközben az európai fiatalok egy jelentős része nehezen integrálódik a későkapitalistának csúfolt társadalomba. A fiatalkori munkanélküliség az egekben, a képviseleti demokráciában alig hisznek páran. Ez katasztrófa. A lázadás, a változtatás igénye, közösség iránti vágy nem túl sok fiatalt ragad el és gyakran fekete ruhás masírozgatásban, zsidó/cigányok/arabok/pakisztániak/feketék szidalmazásában ölt testet. Vagy mint a spanyol városok főtereinek hippitáborokban és párizsi/berlini/budapesti füstös kávéházakban látjuk, több részvételt biztosító rendszert, szebb világot álmodnak különböző mikroközösségek szintjén.
De a legjellemzőbb az a cinikus hozzáállás, amely a különböző mikroblogokban érhető tetten. „Minden mindegy, és mindenki hülye, a nácik viccesek, a hippik nevetségesek, az öltönyös politikuspalánták pedig ultragázok” – ez a nézőpont az, ami a kiábrándultságot legjobban leírja. És persze a legnagyobb tömeg totális közönnyel fordul mindenhez, ami a saját világán kívül áll. Ennek feloldása nyilván az egész rendszer korrekcióját igényli, de az egyik legfontosabb eszköz a fiatalok speciális problémáit szívós aprómunkával becsatornázó és arra közösen válaszokat kereső ifjúságpolitika. Ez nem csak materiális és egyéb problémákat oldhat meg: a részvétel elejét veheti annak is, hogy egész generációk idegenedjenek el a demokratikus berendezkedéstől.
*
Nagyon sok tettvágy buzog a fiatalokban, ami nincs kellőképpen becsatornázva. Viszont van egy kicsi, forrásokkal gyengén ellátott, de jó programokkal előálló ifjúsági intézményi és szolgáltatás rendszer, ami segítené ennek a tettvágynak a kibontakozását. Ennek az ifjúságsegítői szakmai rendszernek az eredményeit a politika pénznélküliségre hivatkozva folyamatosan leépíti. Mintaértékű közösségi tér hálózat szűnik meg vidéken, a szakmai rendezvényekre beígérik a pénzt, aztán az utolsó pillanatban visszavonják. Az utóbbi időben két nagy hagyományú szakmai találkozót tettek így hidegre. A pártpolitikai célokat szolgáló siófoki regenerációs káderképző tábor kommunikációjára, meg a színes szagos vitairat nyomtatásra és sztárokkal tűzdelt road showjára viszont telik.
Amit a kormánybiztos letett az asztalra, az vitairatnak is kevés. Nincsenek benne megállapítások, nincsenek benne közpolitikai javaslatok, amivel vitatkozni lehetne. A legszebb az egészben az, hogy egy olyan vitát nyitnak meg, amit a parlament két éve teljes konszenzussal lezárt. Létezik egy Nemzeti Ifjúsági Stratégia, amit minden szereplő elfogadott a szakmai szervezetektől kezdve a politikai pártokig. Már csak végre kéne hajtani, erre újból elindul a lufihámozás. Ez a teszetoszaság dühítő. Már régen egy ifjúsági törvényen kellene dolgozni, ami a törvényi garanciákat ad az ifjúságsegítői munkának. Már régen bozótharcot kéne folytatni valamelyik eldugott pénzügyminisztériumi folyosón, hogy 3-4 milliárdot kapjon a terület. Ehelyett sármos KIM-tanácsadók és szexi dzsezzénekesnők fotóival teletűzdelt kiadvány népszerűsítésével folyik a látvány-ifjúságpolitika.
Az egyik legfontosabb dolog az, hogy a vidéki közösségi tereket támogató programra legyen forrás. Akkor nem fognak elnéptelenedni a kistelepülések, ha a kocsmán meg a templomon kívül van olyan közösségi tér, ahol érdemes időt tölteni. A gettósodott lakótelepeken akkor lesz kevesebb kábítószer díler, ha lesz alternatívája a lépcsőházban tengődésnek, plázázásnak. A tankötelezettségi korhatár leszállítása helyett minőségi oktatással, képzésekkel, tanácsadással a munkához jutás, mikrohitel programokkal a vállalkozóvá válás lehetőségeit kell bővíteni, hogy egzisztenciát lehessen itthon is teremteni, és ne a külföldi munkavállalás legyen az egyetlen kiút. Nem az ajtódísztől jön meg a gyermekvállaláshoz a fiatalok kedve.
Magyarán az ifjúságpolitikának nem a politika nevű szitokszó a lényege, hanem az ifjúság. És azért mert sokan ezt eddig nem így csinálták, még nem kell eltemetni. A szereplőket kell lecserélni.
Forrás: http://hirszerzo.hu/publicisztika/20110805_ifjusagpolitika_valasz_vago_gabor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.