Soha nem látott egyetértés mutatkozik a Fidesz és az MSZP között az offshore cégek EU-s támogatásának elhallgatása ügyében. A régi pártok vagy egzotikus szigeteken képzelik el a hazai fejlesztéspolitika fókuszpontjait, vagy az oligarcha-pártok közös mutyijáról van ismét szó. Az újabban az atlatszo.hu-n is napvilágra került támogatási lista kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a fejlesztéspolitika nem hazánk fejlődését, hanem az offshore-os haverok kifizetését szolgálja.

A támogatási listából kiderül, hogy tavaly alapított, valamint a támogatás odaítélésének időpontjában ciprusi, seychelle-szigeteki, szingapúri tulajdonban álló cégek is kaptak 2012-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül uniós támogatásokat.  Olyan cégeket is találunk, amelyek az előző évi nettó árbevétel nélkül jutottak több százmilliós támogatáshoz.

 index.jpg

Az LMP egy vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel kereste meg a parlamenti pártokat. A Fidesz és az MSZP cinikus módon elutasította a vizsgálatot. A tömött zsebű politikusok takargatják a feneketlen zsebű pénzembereik üzelmeit, miközben a fejlesztési forrásokat az üres zsebű állampolgárok elöl veszik el. Ameddig a beruházások túlnyomó részét adó fejlesztési források a régi pártok pénzembereihez folynak, addig nem Magyarország teljesít jobban, hanem csak az oligarchák.


A hazai korrupció minőségi szintet lépett. Már nem úgy megy, mint régen a szociknál, ahol csak a megfelelő embernek kellett a megfelelő nokiás vagy viszkis dobozt vinni. Most egy mutyihálózat kerítette markába a magyar államot. A feneketlen zsebű oligarchák törvényeket hozatnak a tömött zsebű politikai helytartóikkal azért, hogy az üres zsebű állampolgárok által bepengetett közpénzt becsatornázzák a hálózatba.


Állatorvosi lóként is bemutatható a pénztárgép-biznisz. Valójában a gazdaság kifehérítése a projekt célja, ám a törvényhozó olyan technológiai feltételrendszert szabott, amelynek magyar cég nem tud megfelelni. Ezért a külföldi szolgáltató cégeket egy vaskos nebraskai offshore-szállal bíró vállalat, a Mobil Adat Kft. fogja koordinálni.

A képlet egyszerű: állami megrendelés vagy szabályozás -> haverokra szabott kiírás -> offshore cégen keresztül a profit kivitele.

simcskatalicska.PNG

Számtalan ilyen ügy jön fel mostanában a kajmán-szigeteki állampolgársági biznisztől az EU-s pénzek offshore cégeken át való kifolyatásáig. A mutyiháló közepén pókként ott csücsül Simicska Lajos, aki habár több cégben is érdekelt, és a hálózat zászlóshajója, a Közgép egyedül 3,2 milliárd profitot termelt tavaly, valahogy még sincs fent a száz leggazdagabb magyar listáján. A hálózat közepén ülő feneketlen zsebűek nem kérkednek a vagyonukkal, csak növelik ezt a kisgömböcöt a tömött zsebű politikusaikkal, s mindezt az üres zsebű állampolgárok kárára. Hiszen amennyi pénzt kilopnak az államból, annyival több újabb sarcot kell kifizetni. Erre a problémára nem az a megoldás, hogy kicseréljük az oligarchákat, hanem az, ha korrupciómentes rendszert hozunk létre.

Az alapból abszurd, hogy mi folyik a MÁV-nál évtizedek óta. (Leginkább adófizetői pénz folyik szét, illetve a csókosok zsebébe.) Ám a mostani gyorsvonati felár bevezetésével tovább hergelik csak az egyszerű utasokat. Milyen az már, hogy mindenkinek emelünk a jegyáron kivéve a képviselőket? Jogosan ábrándulnak ki az állampolgárok tömegével a demokráciából, amikor azt látják, hogy nekik egyre többet kell fizetni az egyre rosszabb szolgáltatásért, de kiváltságosoknak nem kell.

vgvonat.jpg

Átlagban heti 5-600 kilométert vonatozom, főképpen a Nyugati-Kecskemét vonalon. MÁV-Start kártya megváltásával 50 százalékos kedvezménnyel, az esetek túlnyomó részében 2. osztályon. Most miért pont nekem ne kéne megváltanom az 1100 forintos jegy mellé a 170 forintos pótjegyet az elég jó fizetésemből, mikor a barátaimnak a pályakezdő bérükből ki kell szurkolni ezt a lóvét is? Félreértés ne essék, nem a saját pénzem ellensége, hanem az adófizetői pénzek barátja vagyok. Nem az egyszerű utasokkal kell kifizettetni azokat a fejlesztési összegeket, amiket lenyúl a Simicska-féle kisgömböc.


Talán a MÁV fejlesztését nem az utasok megfejéséből kellene megoldani, hanem a sokmilliárdos, túlárazott, közgépes vasútfejlesztési pénzek megspórolásával. A Püspökladány-Szajol közötti szakasz annyiba fájt az adófizetőknek a Simicska zsebének tömködésével, hogy abból a pénzből akár aranyozott sínpárokat is lefektethettek volna. A vasúti körgyűrű fejlesztésének 350 milliárdja is kerülhetett volna jobb helyre a Közgépnél.