A kommunizmus áldozatainak emléknapján mi sem lehetne méltóbb megemlékezés, mint az ügynökügyek rendezése. Miért nem képes a Fidesz kezelni az ügynökügyet? Miközben harcos antikommunizmusa az egyetlen dolog, ami összeköti a mai Orbánt a ’89-es önmagával. Talán túl sok a vörösből narancsos alsógatyára váltott ember a kormánypárti sorokban? Talán igaz az a szóbeszéd, hogy a rendszerváltáskor minden ellenzéki párt vezetőségébe küldtek embereket a szolgálatok? Talán még ma is meghatározó helyen vannak ezek az emberek?

kép:bodoky.blog.hu

Ma a Parlamentben a fideszes és KDNP-s képviselők beszéltek a kommunista múlt rendezése kapcsán utcaátnevezésekről, az MSZP erkölcsi örökségéről, de a legkényesebb témát, az ügynökügyeket, úgy kerülték, mint Harrach Péter a melegfelvonulást. Az LMP ügynökkérdést rendezni kívánó törvényjavaslatát egy éve lesöpörték a kormánypárti gombnyomogatók, arra hivatkozott a miniszterelnök, hogy majd egy bizottság kezeli az ügyet fél éven belül. Azóta még a bizottság sem állt fel.

Mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz legalább annyira retteg az ügynökkérdéstől, mint az egyszeri szélsőjobbos a saját szavainak következményeitől?  A mi generációnknak is fontos, hogy ez a kérdés rendezve legyen. Nem azért mert érintettek lehetnénk az ügyben, hanem azért mert az ügynökügy mutat rá legélesebben, hogy a rendszerváltáskor valami nagy mutyival osztották le egymásnak a lapokat az állampárti és az akkori ellenzéki politikusok. Akkor temette el egy egész nemzedéket Orbán a hatodik koporsóba. Ha sok más mellett, tisztázzuk az ügynökügyet, akkor nem temethetik el a generációnkat a hetedik koporsóba.

Minap Boross Péter, a NER Hóbagyoly becenévre hallgató doyenje kifejtette, hogy nem volna jó most megnyitni az ügynökaktákat. Ezzel tovább folytatja a (kommacsgyűlölőből indult) Fidesz azt a folyamatot, hogy még véletlenül se lehessen éles cezúrát húzni a szocializmus és fenn álló új rend (nevezzük azt NER-nek, Nemzeti Egységnek, vagy Orbán Viktor kalapos királyságának ízlés szerint) közt. 21 évvel ‘89 után nem zárjuk le a múltat. A jövő a múlt elhallgatott terheivel kezdődött el.

Ne felejtsük el, hogy sok országban, azonnal kiderültek a listák. Németországban az iratmegsemmisítőkből szedték ki és ragasztották össze sok év munkájával a STASI listáit és anyagait. Nálunk Antall József szájába adja azt az urbánus legenda, hogy azért nem hozták nyilvánosságra az ügynöklistákat, mert akkor elfogyott volna az első kormány többsége.

Az évek óta tartó takargatás, és politikai okokból való eseti kiszivárogtatás korának véget kell vetni! Elő kell állítani, és számon kell kérni azokat a spicliket, akik munkatársaikról, ismerőseikről, ad absurdum barátaikról jelentettek a rendszernek. A kommunizmussal való súlyos örökség felvállalásának csak két oka lehet. 

1: A NER-be is beépültek magas szintre a kommunista spiclik

2: Az új AVH nem veti el látványosan a régi ÁVH hírszerzési eszközeit