Amikor felszólaltam a digitális bennszülött generáció nevében. Rámutattam, hogy egyszer sem szerepel az internet szó a programban, majd rákérdeztem, hogy az új kultúrpolitika nevében a Fidesz megfogja-e változtatni az ArtisJuss uralta szerzői jogi rendszert, ami az amatőr művészeket sarcolja meg és a pénzt a Mahasz listavezetőknek adja.

Tisztelt elnök úr, tisztelt ház, tisztelt beterjesztők!

A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy idézzek a kormányprogramból.

„Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli.”

A jelen törvényjavaslat olvasatakor erősen felötlik a kérdés a Fidesz rövidtávú magánérdekéről, vagy a közjó szolgálatáról van –e szó?

Lokálpatrióta vagyok. Vagyunk itt e ház falai közt, és szerte az országban páran, akiknek sokat számítanak a szűkebb pátriájának ügyei. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sokunknak gátat szab, hogy érdemben tudjuk építeni, segíteni városunk megyéink fejlődését.

 A jelenlegi törvényjavaslat benyújtásával a kormányoldal a gombhoz varrja a kabátot. A jelenlegi pártszimpátiákhoz igazítja a választási rendszert. Valóban radikálisan csökkenti a megyei és helyi önkormányzati képviselők számát. Ám a helyi fideszes képviselők száma nem változna érdemben, csak az ellenzéki képviselők száma csappanna meg radikálisan.

Hadd szolgáljon példaként, az én városom Kecskemét:

Feltéve, de nem megengedve, hogy pártlistákra leadott szavazat az egyéni jelöltek támogatásával is arányos.

Régi rendszerben a 2009-es népességi adatok és a 2010-es országgyűlési választások eredménye alapján:

 21 egyéni képviselői helyhez jutna a Fidesz

14 listás képviselőhely így oszlana meg: Jobbik: 4 LMP: 3 MDF: 1 MSZP:6 mandátummal rendelkezne

új rendszerben ez az arány így nézne ki:

16 Egyéni mandátumot a Fidesz nyerné

7 listás mandátum így oszlana meg: 1 mandátum Fidesz 2-Jobbik 1-LMP 3-MSZP.

Érthető a Fidesz célja, de nem megérthető.

A Fidesz politikai célja az, hogy a helyi önkormányzatokban ne legyenek ellenzéki képviselők kellő számban, hiszen így érdemi demokratikus kontroll nélkül működhetnek majd a szinte színtiszta fideszes önkormányzati testületek.

Ellenzék nélkül nincs demokrácia. Ha nincsen aki jobbító szándékkal felhívja a figyelmet egy-egy javaslat visszásságaira, akkor érdemi kontroll nélkül alakulhat ki a teljhatalmú helyi kiskirályok, a Döbrögik országa.

 Nézzük meg, milyen hosszú távú hatása lehet ennek a törvényjavaslatnak.

Átláthatatlan önkormányzati ülések, rövid pórázon tartott helyi média, a mézes bödönhöz odaragadt helyi vállalkozók, egy kézből induló, mindent behálózó korrupciós hálózatok, önkormányzati vezetők kénye kedvétől függő szociális, oktatási intézmények, és helyi kiskirályok által irányított sportegyesületek jellemezhetik a Döbrögik országát.

A Döbrögik országának teljes átláthatatlansága, még a helyi lakájmédia rövid pórázon tartásával is lehetetlen a blogok, facebook,és a tumblr korában. (idősebb képviselőtársaim kedvéért ezek az interneten való gyors információ megosztás terepei).  Ezért még inkább a demokráciába vetett bizalmat romboló lehet ez a törvényjavaslat, hiszen” a bármit megtehetünk, úgysem lát minket senki” illuzórikus hitébe ringathat sok helyi képviselőtestületet.

Milyen hatással lehet ez a választási rendszer az ellenzéki szervezetekre?

Az önkormányzati részvételtől eleső helyi lokálpatrióta egyesületek léte kerülhet veszélybe. Ők azok, akik ma az önkormányzati testületekben közel 10%-os arányban vesznek részt az önkormányzati munkában. Ők azok, akik munkájukban, csakis a helyi ügyekre koncentrálnak. Ők a helyi demokrácia egyik fő építőkövei.

A parlamentben is itt ülő ellenzéki pártok helyi képviselői nem tudnak majd kellő erővel részt venni a helyi ügyek előre lendítésében, ezért elzárul az szelep, ami levezetethetné azokat a jóindulatú erőket, amik a helyben a települések, megyék ügyeiben való részvételre irányul. Ez pedig nem biztos, hogy erősítené a helyi demokráciába vetett bizalmat az állampolgárokban.

Az a kérdés, hogy Csák Máték és Döbrögik országa akarunk-e lenni, vagy ahogyan a nemzeti együttműködés, úgy a helyi együttműködés országa leszünk. A jelenlegi törvénytervezet sajnos az előbbit vetíti előre.

A népmeséből tudjuk, mi a Döbrögik sorsa: háromszor kapják vissza azt, amit adnak a népnek.

A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy bölcsességet és belátást kérjek a leendő kormánykoalíciótól. Bölcsességet, hogy ne csak a rövidtávú részérdekekre, hanem a hosszú távú közjóra koncentráljon. Belátását annak, hogy ama gáláns gyakorlat, miszerint paritásos bizottságot hoztak létre az országgyűlési képviselők választásáról szóló rendszer esetén mutattak, az gyakorlat az önkormányzati választások esetén is inkább szolgálná a közjót, mint a jelenlegi törvényhozási gyakorlat.

Amennyiben mégis az őszi önkormányzati választások előtt szeretnének hozzányúlni az önkormányzati képviselők választási rendszeréhez, akkor méltányolják azt a három ellenzéki kérést, hogy

1)Az egyéni nyertes 50% feletti eredmény esetén a többi szavazat ne kerüljön töredékszavazatként a kompenzációs listára  

2) Az egyéni és a listás mandátumok aránya maradjon inkább a 60-40%-os arányban, és nem mozduljon el a 70-30-as inkább többségi rendszer felé

3)Az ajánlószelvény gyűjtés rendszerét, ha nem is akarják eltörölni, legalább ne növeljék ilyen nagy arányban a jelöltek indulásához szükséges ajánló szelvények számát.

Rétvári Bence mai sláger idézetére reflektálva azt állítom, hogy a jelenlegi törvényjavaslat életbe lépésével hosszú távon senki nem nyer, és mindenki veszít. Leginkább nem a jelenlegi ellenzéki pártok helyi szervezetei, hanem a magyar demokrácia egésze veszít. Az állampolgárok demokráciába vetett hitét veszthetjük el.