Tisztelt Miniszter/Államtitkár úr!

 

A kilakoltatási moratóriumot jövő év április 15-ig meghosszabbító törvényjavaslat indoklása szerint a „moratórium időszaka alatt [...] meg kell teremteni azokat az adósságkezelési intézményeket, melyek hosszabb távon egyaránt szolgálják a követelések érvényesítését, de egyben a hajléktalanná válás megelőzését is”. A kormánynak is világos tehát, hogy a kilakoltatási moratórium csak haladék: haladék az adósoknak, de haladék a kormánynak is, hogy kidolgozza a jelentős hátralékot felhalmozó vagy már fizetésképtelenné vált adósok helyzetének társadalmilag elfogadható rendezésére irányuló javaslatait.

 

Elvben erre szolgált volna annak a Nemzeti Eszközkelő Társaságnak a létrehozása, amit Orbán Viktor jelentett be június elején, tehát már fél éve. Matolcsy miniszter ezt követpen azt nyilatkozta, hogy augusztus 31-ig kidolgozzák a december 31.-ig felálló eszközkezelő társaság koncepcióját, majd pedig már azt, hogy október 15-ig kell kidolgozni az eszközkezelő koncepcióját. Azóta a miniszter azt nyilatkozta, hogy beterjesztette a kormánynak a nemzeti eszközkezelő koncepcióját a közvélemény azonban azóta sem értesülhetett a részletekről.

 

Miközben a kormány tétlenkedik addig a PSZÁF legutóbbi kockázati jelentése szerint már nyáron több mint százezer volt a 90 napon túli fizetési késedelmes lakossági jelzáloghitelek száma. A Kósa-Rogán-féle törvény a már fizetésképtelenné vált adósok helyzetén nem javít, miközben a devizahitelezés korlátozása gyakorlatilag megfojtotta a lakáspiacot. Hasonlóan égető probléma a lakások megfizethetősége. Az előző Fidesz kormány ezt a forint alapú lakáshitelek pazarló támogatásával próbálta kezelni, ami egy pénzügyileg fenntarthatatlan és igazságtalan konstrukció volt, hiszen szakértői becslés szerint akár a támogatások kétharmada is a felső jövedelmi ötödhöz juthatott.

 

Kérdéseim tehát a következők Miniszter/Államtitkár úrhoz!

 

Milyen terveik vannak a lakásprivatizáció következtében kialakult torz magyarországi lakásszektor átalakítására?

 

Tervezi-e a kormány a szociális bérlakások rendszerének jelentős kiterjesztését, és a tulajdonszerzést támogató lakástámogatási rendszer átalakítását?

 

Ideiglenes moratóriumok helyett hogyan tervezi a kormány a további eladósodás megelőzését?

 

Tervezik-e a lakásfenntartási támogatás radikális emelését, és – Franciaország és Skócia mintájára – egy kikényszeríthető lakhatáshoz való jog intézményesítését?

 

És végezetül tervezi-e a kormány a magáncsőd intézményének megfelelő szabályozását?