Az összefogás mítosz vége

2013.09.11. 09:32

A 2014-es nagy baloldali összefogás mítoszát épp az ölte meg végül, aki leginkább hangoztatta éveken át: a szocialisták. Nem csak, hogy  Külön 2014, de nem hogy nincs koalíció a „demokratákkal”, nem kellenek a liberálisok sem, sőt a szépkorúak pártjából a szociáldemokratákból sem kérnek. Így az MSZP nyilvánvalóvá tette, hogy betlire játszik. Nem a Fidesz legyőzése vezérli mindenáron, hanem a baloldalon nem akar látni más játékost. Ez politikai szereplőként racionális, csak szembe megy mindennel, amit eddig mondtak.

Emlékszem, hogy mennyi mocskot kaptam balról a nyakamba, amikor nem akartunk beállni az egyik oligarchához csak azért, mert szörnyűbb a másik. Csak azért lettem feketefenekű, mert meg mertük törni a „csak összefogás kell, és magától eltakarodik a Fidesz” diskurzust. Most hol vannak a mindenáron összefogást szajkózók? Ki szembesíti a sajátjai közül az MSZP-t azzal, amit az elmúlt két évben folyamatosan sulykolt a sajtóban?  

Valami kezdete

Meghalt a nagy baloldali összefogás mítosza, ideje, hogy megszülessen egy új rendszerkritikus szövetség. Egy olyan állampolgári közösség,  ami  nem a bal-jobb cicaharcot tekinti elsődleges igazodási pontjának, hanem keményen felvállalja a konfliktust a politikai elittel az állampolgárokért. Hiszen az elit évtizedek óta orránál fogva vezeti a népet: miközben a felszínen megy a gyűlöletkeltés, a háttérben összeérnek az adófizetői pénzeket magánzsebbe folyató csatornák. Egy olyan szövetséget kell létrehozni, ami az állampolgárokról, és az állampolgárokhoz szól, és nem a politikai elit belső harcaival van elfoglalva. Igény az volna rá.

Amint az LMP-s amazonok kicsit meghúzgálták az oroszlán bajszát a földörvény zárószavazásakor, rögtön lekerült a Tisztelt Ház napirendjéről az LMP frakcióalakítását lehetővé tevő javaslat. Komolyan azt gondolják, hogy fegyelmezési eszközként élhet a Fidesz a nép képviseleti jogával? Majd nem szólalunk fel a vállalhatatlan ügyeknél, csak azért, mert lehetővé tették a frakciónk újraalapítását? Az én számat biztos nem lehet befogni azzal, hogy frakcióban ülhetek a függetlenek helyett. Sőt, ha frakciónk lesz, még hangosabban állhatunk ki a rendszer ellen.

hoho (1).jpg

Nem az LMP-nek jár a frakció, hanem azoknak, akik joggal várják el, hogy az oligarchapártokon kívül legyen egy józan hang a Parlamentben. Irtózom a személyre szabott jogalkotástól, így azt sem bírom, ha rám, vagy a közösségemre szabnak külön törvényt. Véleményem szerint minden pártnak jár a parlamenti képviselet, amelyet az állampolgárok arra érdemesnek tartottak a választásokon. Ezt a véleményemet akkor fenntartom, ha éppen az aktuális érdekeim, majd mást fognak mutatni.

De ez a közjáték nem az LMP-ről vagy a Fideszről szól. Ez az úrhatnám lépés annak a folyamatnak a szerves következménye, ahol a politikai elit teljesen elszakadt az néptől. A hatalmi pozícióban lévő elit nem döntheti el, hogy ki képviselheti az állampolgári érdeket, ezt csak az állampolgárok dönthetik el. Amíg a politikai elit saját, és az őt finanszírozó Tudjukkik érdekét mindig előrébb helyezi a közérdeknél, addig csak alulról jöhet változás. Lehet a legtisztességesebb embereket is beküldeni az oroszlánbarlangba, de ha tömegek nem mennek utánuk, addig csak arról lehet a bent lévő keveseknek beszámolni, hogy oroszlánszag van odabent.

 

A kommunizmus áldozatainak emléknapján mi sem lehetne méltóbb megemlékezés, mint az ügynökügyek rendezése. Miért nem képes a Fidesz kezelni az ügynökügyet? Miközben harcos antikommunizmusa az egyetlen dolog, ami összeköti a mai Orbánt a ’89-es önmagával. Talán túl sok a vörösből narancsos alsógatyára váltott ember a kormánypárti sorokban? Talán igaz az a szóbeszéd, hogy a rendszerváltáskor minden ellenzéki párt vezetőségébe küldtek embereket a szolgálatok? Talán még ma is meghatározó helyen vannak ezek az emberek?

ugynok.jpgkép:bodoky.blog.hu

Ma a Parlamentben a fideszes és KDNP-s képviselők beszéltek a kommunista múlt rendezése kapcsán utcaátnevezésekről, az MSZP erkölcsi örökségéről, de a legkényesebb témát, az ügynökügyeket, úgy kerülték, mint Harrach Péter a melegfelvonulást. Az LMP ügynökkérdést rendezni kívánó törvényjavaslatát egy éve lesöpörték a kormánypárti gombnyomogatók, arra hivatkozott a miniszterelnök, hogy majd egy bizottság kezeli az ügyet fél éven belül. Azóta még a bizottság sem állt fel.

Mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz legalább annyira retteg az ügynökkérdéstől, mint az egyszeri szélsőjobbos a saját szavainak következményeitől?  A mi generációnknak is fontos, hogy ez a kérdés rendezve legyen. Nem azért mert érintettek lehetnénk az ügyben, hanem azért mert az ügynökügy mutat rá legélesebben, hogy a rendszerváltáskor valami nagy mutyival osztották le egymásnak a lapokat az állampárti és az akkori ellenzéki politikusok. Akkor temette el egy egész nemzedéket Orbán a hatodik koporsóba. Ha sok más mellett, tisztázzuk az ügynökügyet, akkor nem temethetik el a generációnkat a hetedik koporsóba.

Sok szerencsét!

2013.01.28. 18:24

A totojázásnak hosszú idő után most vége lett. Annak szurkolok, hogy mindkét stratégia sikeres legyen két külön pártban, hiszen egyben csak a helyben járást okozott a két irány ütközése. Nem maga a kiválás a tragédia, hiszen az eddig minden párttal megtörtént, hanem ami utána jöhet. Most rajtunk áll, hogy nyertes-nyertes szituációt állítunk elő, vagy benne ragadunk a lefelé tartó spirálban.

Ha mindkét stratégia sikeres, azzal az ország nyer a legtöbbet. Hiszen az Orbán ellen gyülekező baloldaliak egyesült táborában ott lesz az a zöld szín, mely szívemnek oly kedves. Valamint az eddigi elitek felszínen gyűlölködő és a háttérben pacsizó politikájának is lesz kihívója. Ha sikerül külön-külön elég sok állampolgárt az ügyeink mellé állítani, akkor ők is erősebbek lehetnek a baloldali kerekasztalnál, és mi is parlamenti képviseletet tudunk nyújtani az elitváltást akaró százezreknek. Ha azonban úgy veszekszünk, mint ahogyan a régi pártok tették, amikor kiléptek belőlük, akkor egyik stratégia sem jön be, és annak csak a Fidesz a nyertese.

Habár én a kongresszuson az egyben maradás mellett érveltem, de tudomásul veszem a döntést. Megértem Jávor Bencét, amikor azt mondta, hogy „Nem szeretnénk blokkolni az LMP munkáját. Az a jobb, hogyha mindenki a saját stratégiája mentén tud tovább dolgozni.” Végre felszabadulnak azok a teremtő energiák, amiket lekötött a hideg polgárháború. Most mindegyikünk a saját útján indulhat el a régi közös cél felé. Aztán könnyen lehet az is, hogy ezek az utak találkoznak majd a jövőben, amikor a Fidesz rendszer bukását követően, a régi baloldali elitről is kiderül, hogy nem tud jobbat, mint amit eddig felmutatott.

160.000 köszönet

2012.04.02. 16:33

Bátrak!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki erőt, energiát, kreativitást tett bele a népszavazási kampányba. Megmozgattunk legalább 160.000 embert, felkavartuk a politikai állóvizet, és a felcsillantottuk a változás lehetőségét az ország számára. Bejártuk az országot, több ezer embert aktivizáltunk, mindenhol bekerültünk az országos és a helyi hírekbe is. Mára mindenki tudja, hogy az LMP az egyetlen párt, aki tesz is valamit a változásért. Mi vagyunk az egyetlen kezdeményező erő.

A fő kitűzött célunkat, sajnos nem értük el, de mivel több, mint 100.000-en álltak az ügy mögé, ezért az Országgyűlésnek meg kell vitatnia a népszavazás kiírását. Az LMP szervezete a tőle telhetőt megtette. Kint voltunk az utcán, ott voltunk a rendezvényeken. Sok helyi szervezet nagyon megerősödött új emberekkel, új lendülettel. Habár a nagy közös bravúr elmaradt, sokan mutattak emberfeletti teljesítményeket, rájuk egyéni hősökre, és a bátor jól szervezett csapatokra lehet majd építeni a jövőben.

A végső szó a köszöneté. Köszönöm a munkáját azoknak, akik órákat, napokat , heteket töltöttek az utcán az állampolgárok meggyőzésével. Köszönöm a választmányi tagoknak és a képviselőknek, hogy körbe utazták az országot, és elvitték az LMP hírét olyan helyekre is, ahol eddig nem láttak élő elempést. Köszönöm a területi szervezeteknek a szervezést és több órányi telefonálást, amivel megmozgatták a fásult magyar társadalmat. Köszönöm a kampánycsatnak a másfél hónapos kemény erőfeszítést. Köszönöm az aktivisták családjának és barátainak a türelmet és a lelki támogatást. Végül 160.000 tiszteletteljes köszönet jár az állampolgároknak, akik nem csak morgolódtak, hanem tettek is a változásért.

 

Jön...JÖN...ÖSSZEJÖN

2012.03.30. 11:25

 

Az utolsó napook véghajrája a mi terepünk. Már számtalanszor bizonyítottuk, hogy csodákra vagyunk képesek a finisben. Az „utolsó napok szentjei” folyamatosan hozzák a kitöltött íveket. Az állampolgárok felelősségtudata felébredt. Sokan érzik, hogy ez lehet az utolsó népszavazás, és ezért mindent meg is tesznek.

Az idő sürget. Alig több, mint 72 óránk van hátra, miközben az aláírások harmadát még be kell gyűjteni. De egyre több ember áll az ügy mellé, egyre többen kelnek ki a karosszékből, mert érzik itt a tettek ideje. Ha ezen a hétvégén valóban kint leszünk félezren az utcasarkokon, a piacokon az emberek között, akkor garantált a siker. Ez nem az LMP sikere lesz csupán, hanem az öntudatos állampolgárok sikere.

 

Mi éjjel-nappal elérhetőek vagyunk. Keress minket az utcán, interneten, facebookon, telefonon: 0630 652 4936 (mobil) és 061 302 0022 (vezetékes), vagy 0-24 óráig az irodában: Bp. Bajcsy-Zs u 37-ben!

Az Új Ellenállás az emberekről szól, nem pedig a pártokról. Magyarországon minden hatalom a népé, és nem a politikai elité. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Nem a sült galambot kell várni, hogy majd a politikusok egymás közt elintézik az ország bajait, hanem az embereknek kell kezükbe venni saját közösségük sorsát. Ha a politikai elit új paktumokat kötne egymás közt, és Gyurcsány-Mesterházy-Schiffer kéz a kézben ugrálna, miközben ordibálják az orbántakarodjot!, nem lenne az ország egy fikarcnyival sem előrébb.

 

A civilek közösségéből is egyre több olyan hangot lehet hallani, hogy nem pártok összeborulására van szükség, hanem a civilek megerősödésére. Szerintem is több kell most a hazánknak, mint egy elitváltás: mentalitás váltásra van szükség, és ez sokkal nehezebb. Ha a magyar társadalom nem lett volna ilyen atomizált és apátiás állapotban, ez az egész Orbán rendszer nem épülhetett volna ki. A csakafidesz nyomulás egy szimptóma: a magyar társadalom minden mindegy, szomszéd tehene is dögöljön, majd a mocskos politikusok úgyis eldöntik betegségének a tünete. Ha új köztársaságot akarunk építeni Orbán után, akkor a társadalom kiszolgáltatottságát kell csökkenteni a mindenkori hatalommal szemben.  


Egyetlen út a közösségek megerősítésének az útja. Zavar a magas benzinár? Nem a Szíjjártón kell kínunkban röhögni, hanem telekocsi rendszert szervezni. Dühít, hogy a vegyszeres távoli országból jövő paradicsom baromi drága a hipermarketben? Szervezz Szatyor közösséget a szomszédokkal, és egyetek hazait! Ha elegetek van a vidéki úrhatnám Döbrögik uralmából, akkor csináljatok közösségi médiát, és teregessétek ki a narancsos szennyest. Utána jönnek majd a tüntetések is. Esztergomban ez működött. Máshol miért ne működne?

 

 Miért is akar egy párt, mint az LMP civilkedni? Az LMP döntő része a civil szférából jött, így katalizátor lehet az önszerveződésben. Ami fontosabb szerep talán, az a szócső feladata. A Parlamentben, az országos médiában tudjuk közvetíteni az önszerveződő közösségek küzdelmeit a narancsos birodalommal, azokat a sikereket, amik egyszerűbbé, olcsóbbá, és legfőképpen élhetőbbé tették az országot. Hazánk gazdasági és mentális gödörből való kimászása az emberek fejében dől el, nem a politikai boszorkánykonyhában paktumokkal.

 

 

December 23-ára egy új ellenállás megszületésére hívunk mindenkit. Sokan jönnek azzal, hogy ez a vásárlás, halpucolás és bejgli sütés ideje, és nem a politikáé. Ez így is volna egy normális országban, de ha Orbán fenekestül forgatja fel a hazánkat karácsony előtt, akkor nem tud békés lenni az ünnep. Ha most nem tesszük félre egy órára a vásárlást, a halat és a bejglit, akkor jövőre nem nagyon lesz miből vásárolni, kisebb lesz a ponty, és rövidebb a bejgli. A demokratikus intézményrendszer leépítésének százmilliárdokban mérhető ára van, és ezt az adófizetők pengetik ki, nem Orbán Viktor.

Az év közbeni minisztériumi tökölés, és a kétharmados demokráciát faló kisgömböc kielégíthetetlen étvágya miatt torlódott ilyen sok nagy fontosságú törvény az év végére. Egy évvel ezelőtt hasonló időszakban született meg a médiatörvény elleni tiltakozáskor a Milla. Akkor is már advent végén voltunk. Tavaly ilyenkor, és remélhetőleg idén is, tömegek hagyták félbe a karácsonyi készülődést, hogy jelet adjanak: Ez így nem mehet tovább.

A békés karácsony alapja a lelki béke. Én nem tudnék úgy elvonulni karácsonyozni, hogy azt érzem nem tettem meg mindnet, amit lehetett. Nem az ok lopják el a karácsony hangulatát, akik felhívják a problémára a figyelmet, hanem akik a bajt okozzák. Orbán Viktor a grincs, nem a tiltakozók.

 

Magyarország maholnap korszakot vált. Véget ér a III. Köztársaság, és jön egy új rendszer. Fontos kérdéssé válik az egyéni és közösségi szinten is, hogy ki miként viszonyul az Orbán rezsimhez. Egyik oldalon állnak azok, akik a Fidesz rendszer fizetett tapsolói, és azok akik egzisztenciális érdekből, vagy egyéni habitusból a struccpolitikát választják. Másik oldal jóval színesebb, de egy valami összeköti őket: a köztársaság eszméje, a valódi népképviselet elve, és egy új köztársaság megteremtésének igénye.

Eddig is egy hasonló törésvonal szelte ketté a társadalmat: a Kádár rendszerhez való viszony. A kádári nomenklatúrára építő és a kádári létbiztonság emlékképével kampányoló MSZP, és a szavakban erősen antikommunista Fidesz szembenállása is erre a törésvonalra vezethető vissza. 2010-re ez elhalványult, de Orbán megvalósította Debreczeni József legdurvább lázálmát: visszahozta a Kádár rendszer hangulatát. Csakhogy a jogbiztonság hiányát a gulyáskommunizmus a létbiztonsággal ellensúlyozta. Ha befogtad a pofád, akkor volt egy egzisztenciális emelkedési pálya. Ez az esély mára elveszett. Nincs meg a „teli has” legitimációs alapja az Orbán rezsimnek. Kérdés, hogy mit talál majd magának a rendszer, hogy lenyomja magát az emberek torkán. Sajnos nem maradhat más módszere a Fidesznek, mint a Döbrögik általi egzisztenciális fenyegetés, illetve a rendvédelmi egységekre, a miniszterelnöki magánhadseregre (TEK) és a mindent látó Nagy Testvérre (NIBEK) épülő félelemkeltés politikája.

Egyéni szinten persze lehet, hogy megéri csöndben maradni, és kibekkelni addig, amíg hátha jön valami jobb, vagy el lehet húzni nyugatra. De ha mindenki vagy a sült galambot várja, vagy emigrál, akkor semmi sem fog változni. Ha nem alakulnak közösségek, amik egy új társadalmi, gazdasági és politikai rendszer megteremtéséért tesznek is a gyakorlatban, akkor itt marad a nyakunkon évtizedekig a kevés jómódú és sok koldus társadalma, az állam kiszámíthatatlanságára épülő matolcsyzmus, a narancsos vitamentes parlament, és vidéki úrhatnám Döbrögik uralma.

Aki kijön a Kossuth térre pénteken, az a félelemkeltésre építő Orbán rendszer új ellenállásának születésénél bábáskodhat. Ennek az ellenállásnak a célja, hogy az egyszínű narancsos Magyarország helyett megteremtsük a sokszínű IV. Köztársaságot. Nem tömegdemonstráció lesz, hanem egy szimbolikus lépés. Hisz, ahogy a Berzsenyi írja a Magyarokhoz című költeményében:

„… Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Pénteken meggyújtjuk az ellenállás lángját, ami először csak pislákolni fog, de 2014-ig addig szítjuk, amíg el nem emészti az Orbán rezsimet.  Te kibekkelsz, elmenekülsz, vagy kiállsz a hazádért és a köztársaságért?

 

Járai Zsigmond és Domokos László még akkor is megalapozottnak tartotta a büdzsétervet, amikor már nyilvánvaló volt annak tarthatatlansága. Nekik vállalniuk kell hibás döntésük következményét, és alkalmatlanságuk miatt le kell mondaniuk tagságukról a Költségvetési Tanácsban. A Fidesznek vissza kell vonnia a stabilitási törvényjavaslatot, amely a Tanácsot a parlament döntésével szemben vétójoggal, így alkotmányos puccs lehetőségével ruházza fel.

A tegnapi családjogi törvény vitájában nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánypárti álszent mamelukok nem értik a 21. századot. Nem értik, hogy miként élhet együtt szeretetben emberek közössége családban a nélkül, hogy házasság szentsége kötné össze őket. A legbornírtabb a nők és gyerekek fideszes családi szerepfelfogása. A nő helye a konyhában, még véletlenül sem a munkában, a gyerek helye a szobafogságban, még véletlenül sem közösségben van.

A Fideszben úgy állnak hozzá a fiatalokhoz, mintha papneveldében élne az egész ország. Az egész napos iskolában nádpálcás Hoffmann Rózsák verik bele a narancsos tananyagot a fejekbe, majd délután esténként szülői őrizetben lehet majd az utcán tartózkodni. A köznevelési törvényt most megfejelik a fiatal karanténnal. Még véletlenül se nőjenek fel önálló döntésre képes, saját tapasztalatokkal bíró, közösségben tevékeny fiatalemberek. Azokkal csak a baja van egy autoriter kormányzatnak.

ReOccupy Parlament

2011.12.05. 10:53

A Parlament e heti napirendje, legalább olyan feszített, mint a múlt heti. Ha valóban komolyan vesszük az Országgyűlést, akkor ezen a héten is lehet éjszakai műszakokra számítani. Múlt héten sem brahiból vitázott az ellenzék órákat egy-egy törvényjavaslatról, hanem mert olyan horderejű javaslatokról van szó, amiket nálunk nagyobb demokratikus hagyományú országokban két éves társadalmi vita előz meg. Ez nem obstrukció, hanem alapos vita, a parlamenti ellenzék megadja azt a szükséges időt, amennyit ezek a javaslatok igényelnek. A túlfeszített napirend, pedig a Fidesz eddigi silány jogalkotási munkájának hibája.

Országgyűlési képviselőként az a minimum, hogy odatesszük magunkat a szakmai területünkön lévő vitákban. Ezekben a napokban a Fidesz túlpörgetett tempóban rombolja le a Magyar Köztársaság eddigi berendezkedését, míg a saját Fideszország felépítéséhez finoman szólva is kapkodva fogott hozzá. Százoldalas félórával a szavazás előtt leadott zagyvalék módosító csomagok, hetente újra átírt törvényjavaslatok, elírásból származó milliókat érintő bakik a törvénygyár darálójának termései.

Lázár János szerint a Fidesz sohasem fárad el. Nekem erről más a tapasztalatom:

Minden jó demokratikus érzéssel rendelkező ember megrökönyödve néz: Ez nem parlamentáris demokrácia. Az ellenzéknek abból lett elege, hogy a Fidesz csak pattogó biodíszletként tekint az ellenzéki pártokra. Most az ellenzékiek a legnagyobb nyomás alatt felvették a kesztyűt, és vitára kényszerítik, a parlamenti vitáktól elszokott fideszes gombnyomogatókat.

Amíg a Fidesz folytatja ezt az arrogáns kiüresítését a parlamenti demokráciának, addig lehet számítani hajnali vitákra. Ezek a viták a Parlament visszafoglalásának csatái. Visszafoglaljuk az Országházat a politikai vitáknak a vérbő kétharmad szavazógépeitől. Ez a küzdelem arról szól, hogy a Parlament értelmes párbeszédek helye lesz-e, vagy csupán az erőből való politizálás kaphat helyet a Tisztelt Házban

 

Ma reggeli rádióinterjújában a miniszterelnök ismét annak a téveszméjének adott hangot, hogy spekulációs támadások kereszttűzében áll az ország és most is erre kell felkészülnünk. Szeretnénk jelezni, hogy a hiba egyértelműen Orbán Viktor és Matolcsy György készülékében van; nem a világ van ellenünk, hanem a kormány hadakozik a realitásokkal.

A spekulációs összeesküvésről szóló álláspontot ma lényegében csak ez a két politikus vallja magáénak; kár, hogy ők alakítják a magyar gazdaságpolitikát. Velük szemben áll gyakorlatilag a teljes közgazdász szakma, ideértve olyan neves jobboldali szakembereket, mint Mellár Tamás, Chikán Attila, Bod Péter Ákos vagy Heim Péter. A jobboldali közgazdászok álláspontjáról a miniszterelnök is tájékozódhatott a közelmúltban tartott találkozójukon.

A kormánynak tényleg meg kéne érteni, hogy válaszúthoz érkezett a magyar gazdaságpolitika. Ha a paranoiába hajló gyakorlatot folytatja, akkor az országot a szakadékba viszi. Az LMP szerint gyökeres irányváltásra van szükség. Bíztató lépésnek tekintjük, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalásokból eltávolították Matolcsy Györgyöt, de a miniszter haladéktalan távozás mellett további lépésekre szükség van.

Vissza kell vonni az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, helyette egy igazságos, három kulcsból állóra van szükség. A kormánynak egy új, a valós számokon alapuló költségvetést kell kidolgoznia. A kabinetnek fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy eltőzsdézi az emberek pénzét, vissza kell állítani a Költségvetési Tanács titkárságát, illetve a gazdaságpolitika feletti független kontrollt is.

Erkölcstelen és jogtalan, hogy a felső tízezrek végtörlesztésének árát a többi adós fizeti meg. Az Európai Központi Bank megerősítette: a magyar kormány megsértette az európai előírásokat a végtörlesztéssel. Eközben a legnagyobb bajban lévő adósok terhei tovább súlyosbodnak. Az LMP kamatplafont javasol a végtörlesztés helyett és nem érti, hogy a többi ellenzéki párt miért asszisztál a jogsértő folyamathoz.

végtörtleszétts.jpg

Bár minden héten újabb és újabb hírek látnak napvilágot, az LMP számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormány a bajba jutott lakáshitelesek megsegítésére hatod annyit sem akar költeni, mint Kósa Lajos kedvenc stadionjának kifestésére.

Sajtóhírek szerint költségvetési tervezet helyett csak néhány oldalas, számokat nem tartalmazó irományról tárgyalhatott szerdán a kormány. Az LMP szerint ezzel ismét bebizonyosodott, hogy Matolcsy György hadilábon áll a számokkal, és nem képes kézben tartani még a költségvetést előkészítő folyamatot sem. Az ökopárt továbbra is a parlamenti pártok összehívását és válságkezelő csomag összeállítását szorgalmazza.

 

Az index.hu portál mai elemzéséből kiderül: a bankok a frankhitelek kamatainak emelésével mintegy 75-100 milliárd forint plusz bevételre tettek szert. Ez azt jelenti, hogy bár a bankadót áthárították, az adósságválság megoldásából mégsem hajlandóak kivenni a részüket. Az LMP követeli a kamatok csökkentését, és egy átfogó csomag kidolgozását a hitelkárosultak bevonásával.