Tegnap a pártállam fő közgazdásza megmondta, hogy nem az állam szívja el a pénzt, mert nincs pénz. Erre ma az állami pénzszivattyú újabb kisadó ötletével borzolja a kedélyeket. Az információs társadalom korában mit is célszerű adóztatni? Hát az információáramlást. Majd az internetadótól biztosan felpörög az innováció, a piacon így könnyű lesz információhoz jutni, és fellendül a magyar gazdaság, ha mindenki majd postagalambbal kommunikál.

Kellett itt online portáloknak Schmitt doktori meg a korrupció után kutatgatni. Kellett nektek kormányt kritizálni a facebookon. Kellett nektek annyi vicces animgifet, képszóviccet és poénos képeket feltenni az internetre Matolcsyról. Nesztek itt az internetadó! Erre nem, hogy leállnátok és befognátok a szátokat, tovább poénkodtok a nemzet közgazdászának adókivetési Guiness rekord kísérletével.

Mindenki értse meg, hogy nincs pénz. De előtte talán Matolcsynak kellene megértenie, hogy miért nincsen. Ha minden héten újabb sarcokkal akarja a saját múlt heti hibáját korrigálni, az adórendszert ide-oda rángatva, akkor nem is lesz pénz. Kellene egy nagy levegőt venni, és csinálni egy olyan adórendszert, amihez legalább fél évig nem kellene hozzányúlni.

Egyre többen gondolkoznak el a generációmban a nyugatra költözésen az itthon tapasztalt kilátástalanság miatt.  Aki a külföldi kezdőlépésekhez igénybe vesz közvetítőt, könnyen modern kori rabszolgatartók kezébe kerülhet. Az [origo] tényfeltáró cikke most felvetette a kérdést, amiről már sokan tudtak, de mi lehet a megoldás?

Baráti társaságom majd’ fele, és jómagam is, próbáltunk már szerencsét külföldön. Páran most is kint dolgoznak. Aki nem saját feje után, hanem közvetítővel ment ki, azok mind idejekorán rossz tapasztalatokkal érkeztek haza. Nem ott kellett dolgozni, nem azt, nem annyiért. A lakhatás drágább és rosszabb, mint amit itthon ígértek.

Most nem azon kezdenék el filózgatni, hogy miért is hagyják itt a huszonévesek tömegével hazánkat, és miért bukkan elő egyre gyakrabban az idősebbek körében is a kivándorlás gondolata. Ez egy sokkal nagyobb kérdés, amiről ideje volna már társadalmi párbeszédet kezdeni. Ha már nem tudjuk itthon tartani őket, akkor legalább az állampolgáraink biztonságára vigyázzunk, hátha valaha tőkével, nyelvismerettel és szakmai tapasztalattal felvértezve visszatérnek.

„Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfélmillió emberünk."

(József Attila: Hazám)

A kivándorolt honfitársainkról való gondolkodásnak vannak már példái száz évvel ezelőttről. Az akkori politikusok közül elsőként Eötvös Loránd kultuszminiszter figyelmeztette a kormányt, hogy „az anyaországnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a kivándoroltak gyermekei megtanulják és megőrizzék anyanyelvüket." A kivándoroltak nyelvi és vallási hagyományainak az ápolására az Országgyűlés 1902-től kezdődően 50 ezer koronát irányzott elő a Miniszterelnökség költségvetésében. 1903. január 12-én a Miniszterelnökségen tartott tárcaközi bizalmas jellegű értekezlet napirendi témája „az Amerikában élő magyarság nemzeti gondozása" volt. Akkor megalapozták a diaszpórák kulturális fennmaradását.  Kivándorlók negyedének, harmadának vissza kellett kullognia: „Több ezren testben, lélekben megtörve és tönkretéve tértek vissza hazájukba," - állapította meg a belügyminiszter 1913-ban.

Most is újra át kell ezt élnünk? Hagyjuk kivándorolni, majd kiszolgáltatottságukban megnyomorodni sok tízezer honfitársunkat? Szerintetek milyen eszközökkel lehetne megvédeni a modern kori rabszolgatartóktól a kivándorlásra kényszerülőket? Mit tehet az állam, és mit tehetünk egyszerű állampolgárként? Ha van jó ötlet azt törvénymódosításra vagy más kezdeményezésre, azt beterjesztem.