Feltételek:
-    heti 20 óra kötetlen munkaidő
-    bruttó 139.000 Ft
-    90 nap próbaidő
-    határozott idejű szerződés
-    munkavégzés helye: Budapest Kossuth tér
Feladatok:
-    képviselői munka adminisztratív támogatása
-    találkozók, események szervezése, időbeosztás vezetése
-    kapcsolattartás szervezetekkel, testületekkel, állampolgárokkal
-    szakmai munka előkészítésének támogatása
-    politikai kampányok operatív támogatása
Elvárások:
-    magas fokú precizitás
-    jó szervezői készség
-    magyar politikai rendszer ismerete
-    gazdasági ismeretek
-    középfokú angol nyelvtudás
Előnyt jelent:
-    LMP tagság (más parlamenti párt tagsága kizáró ok)
-    közgazdasági/politikatudományi/társadalomtudomány területen szerzett végzettség
Jelentkezés:
- határidő: május 22 (felvételi folyamat két körös)
- kezdés: június 1
- motivációs levéllel és önéletrajzzal az alábbi e-mail címen : vago.gabor@parlament.hu

A matelcsy arról szól, hogy fizess percenkét 2 forintot pluszban, hogy az államnak legyen egy mobilcége. Kezdjük ott, hogy mit is keres egy állami cég a mobilpiacon? Az se normális, hogy az állam energiaipari, vagy járműipari tőzsdei cégekbe vásárolja be magát, de ez már több piacszerzésnél. Az állam extra sarcot vet ki a piacon lévőkre, hogy abból a pénzből csináljon egy konkurenciát nekik, akire majd más feltételek vonatkozhatnak. Majd az állami telefontársaság veszteségeit, ismét az adófizetők pengethetik ki, a lehetséges profitját meg lenyúlják a körön belül lévők. Amelyik állami cég nem masszívan veszteséges, annak a profitja meg elmegy kézen-közön.

Az adófizetői pénzen való kísérletezésen a közös kasszából kb. 20 milliárd bevételt buktunk, és ahhoz, hogy felálljon és működjön az állami mobilcég, úgy 50-70 milliárd beruházás kell majd. Megközelítőleg ennyit vár Matolcsy az új adóból is évente. A lényeg, hogy a kormány vágyát egy saját mobilszolgáltatóra, a mostani szolgáltatóknál lévő ügyfelek fizetik ki. Olyan ez, mintha egy földesúr elveszi a tejelő marhatartásból élő parasztjaitól egy-egy tehén napi termését. A pénzből vesz magának tehenet, majd nyit egy földesúri tejüzemet, és ezentúl ő látja el tejjel a falut. Jól tejel majd a földesúrnak, a többiek meg éhkoppon maradnak.

Az OECD legutóbbi elemzése szerint a magyar mobilszolgáltatások árai a legmagasabbak a 34 vizsgált tagállam közül A kép forrása

A nagy rohanásban nem is sikerült a szektorális adót egy az egyben kiváltó jogtechnikailag megfelelő megoldást találni.  Annyira kusza ez az adótervezet, hogy az sem derül ki a törvénytervezetből, hogy közvetlen (mint az szja) vagy közvetett (mint az áfa) adóról van-e szó. Habár a szolgáltató az adó alanya ugyan, de az adó alapja az előfizető hívásai és üzenetei. Közvetlen adóról beszélhetünk, ha az új adó egyből a fogyasztónál csapódik le, és a számláján az áfa alapot növelő, vagyis adóztatott adóként jelenik meg a bruttó 2,5 forint. A telefontársaságokon behajtva közvetett az adó. De mindegy is, mert így is, úgyis szembe megy a matelcsy az uniós joggal. Új forgalmi adókat nem vethetne ki az állam kénye kedvére, az EU határozata nélkül. Ha közvetlen az adó, akkor pedig nem volna szabadon felhasználható az államkassza feneketlen bendőjében, és mehetünk megint az Európai bíróság elé. A frissen az alkotmányba átemelt nemzetközi büntetések után adókivetési kötelezettségnek köszönhetően újabb adókra lehet számítani, ha elmeszelik a matelcsyt.

Két éve ülök a Parlamentben, és szemmel látható a színvonal csökkenés. Egyre több a trágár, cseppet sem vicces beszólás, erőszakos hangnem, már-már óvódás szintű civakodás. Nem kell minden képviselőnek úriembernek/úrihölgynek lenni, de az ülésteremben elvárható volna egy minimális viselkedési stílus. A parlamenti viselkedés szabályairól egy parlamenti megfigyelőnek kell kioktatnia a képviselőket? Pár pont sajnos rám is vonatkozik, főként az üléstermi internetezést nem tudom megállni. Mentségemül szolgálhat, hogy a krónikás üzemmódhoz kell böngésznem.

De mindennél durvább az a verbális agresszió ami néha feljön a képviselőkből mélyről, nagyon mélyről.

Ne ugassál be kis köcsög! (Fidesz)

Patkány, de nem azért mert zsidó. (Jobbik)

 Ne szóljál be kisanyám! (Fidesz)

Hol van a babydoll? (Jobbik)

 Kiirtanám az összeset! (Jobbik)

-Nézd már! Ott a Pocok! (Jobbik)

-Mi van?! (Fidesz)

-Figyelj már! Hallgat a nevére! (Jobbik)

Ilyen, és ehhez hasonló mikrofon nélküli beszólások tarkítják a parlamenti hétköznapokat. A bekiabálás akkor is parlamenti műfaj marad, ha az új házszabály tiltja. Néhol tud igen is poénos lenni egy-egy bekiabálás.

„azt kell mondanom, hogy ehhez pofa kell, sőt azt is mondhatnám, hogy az önök képén nincs bőr, hanem teflon. (Derültség a Fidesz soraiból. - Babák Mihály: Bivalybőr!)”

A bekiabálások koronázatlan királya Babák Mihály, akinek mentségére legyen mondva, hogy sohasem trágár, és néhol vicces is. A Parlament tücsök és bogár blogja, a thaz.blog.hu régebben össze is gyűjtötte ezeket a bekiabálásokat, igazán hiányzik régóta ez a hiánypótló munka. A leggyakoribb bekiabálás a Fidesz széksorokból jön és a kevés kreativitással megáldott képviselők teszik:

-Ülj le, egyes! Orvost!

Egy-egy jó poénért néha én is átlépem a politikai korrektség határát, de sohasem személyeskedően és gyűlölködően. Inkább a fenti verbális erőszaknak kellene gátat vetni. Most mindenki nézhet magába, én is megtettem, meg is bántam, ha valakit megbántottam. De ne kezdjünk el kettős mércézni, mint a Jobbik!

Tegnap arra kérte a miniszterelnök a frakciószövetséget, hogy még a parlament nyári szünete előtt fogadják el a jövő évi költségvetés sarokszámait és az adótörvényeket. Mi lehet mögötte? Miért kell ennyire elébe menni a dolgoknak? Az unortodoxia mögött is van logika, csak az hatalmi, és nem gazdasági logika.

Emlékezhetünk, hogy született a 2012-es a költségvetés, a Költségvetési tanácsnak egy sajtpapíron adta át a sarokszámokat az NGM, majd az utolsó pillanatban változtak is az irreális a sarokszámok. Az idei büdzsé életbe lépése után két hónappal kvázi megbukott, mert annyi zárolást és új adót rendeltek el, hogy máshol már régen pótköltségvetést kellene tárgyalni. Ehhez képest a 2013-as költségvetés, már a törvényben előírtnál jóval hamarabb kerülne sorra, a nélkül, hogy a 2011-es évet lezárná a zárszámadással. Sajnos nehezen tudom azt feltételezni, hogy a költségvetési felelősség, vagy a véletlen műve lehet.

Amikor 2000-ben a Fidesz a kétéves költségvetést elfogadtatta, akkor a kisgazdák beaprítása volt a hatalmi célja. Most is valami hasonló hatalmi manőverre készülhet. Három forgatókönyvet látok, aminek persze más és más a valószínűsége. Előre hozott választások jöhetnek, vagy az IMF-fel folytatott chiken game-ben lett túsz a magyar költségvetés, vagy a kétharmad olvadhat el nyáron, vagy egy negyedik opció.

Az előrehozott választásokról már sokan lamentáltak elemzői és politikusi szinten is. Egy ősszel tartott választásokon, az új választási törvénynek hála meglenne ismét a kétharmada a Fidesznek és jönne újabb négy év. Valahogy úgy érzem, hogy Orbán számára ez a vereség valamilyen beismerése volna, még ha győztesként kerülne is ki, nehéz volna elmagyarázni, hogy miért kell a „siker” közepén új felhatalmazást adni. A kétharmad elolvadása sem valószínű opció. A költségvetés és az adótörvények java része „feles” törvény, így csak a pénzügyi stabilitási törvény (amibe az egykulcsos adó van bebetonozva) elfogadásához kell kétharmad. A saját maga által épített csapda kikerüléséhez nem hiszem, hogy fel kellene borítani a normál menetrendet.

Az IMF tárgyalásokkal való sakkozás jóval valószínűbbnek látszik. Hiszen idén is már 500 milliárd forint vesztesége származott az adófizetőknek a kamatfeláron keresztül abból, hogy sokáig rugózott a magyar kormány Simor András fizetésén a Bizottsággal. A vége az lett, hogy a vitatott ügyek mennek a Hágába. Lehet, hogy most is arra készül, hogy már a tárgyalások előtt kész helyzet elé állítja az IMF-et? Így a bevételi oldali számokba nem tud beleszólni a Valutaalap, csak a kiadás oldali megszorításokhoz tud ajánlásokat fűzni. De az is lehet, hogy valami teljesen más dolog van a háttérben.

Bátrak!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki erőt, energiát, kreativitást tett bele a népszavazási kampányba. Megmozgattunk legalább 160.000 embert, felkavartuk a politikai állóvizet, és a felcsillantottuk a változás lehetőségét az ország számára. Bejártuk az országot, több ezer embert aktivizáltunk, mindenhol bekerültünk az országos és a helyi hírekbe is. Mára mindenki tudja, hogy az LMP az egyetlen párt, aki tesz is valamit a változásért. Mi vagyunk az egyetlen kezdeményező erő.

A fő kitűzött célunkat, sajnos nem értük el, de mivel több, mint 100.000-en álltak az ügy mögé, ezért az Országgyűlésnek meg kell vitatnia a népszavazás kiírását. Az LMP szervezete a tőle telhetőt megtette. Kint voltunk az utcán, ott voltunk a rendezvényeken. Sok helyi szervezet nagyon megerősödött új emberekkel, új lendülettel. Habár a nagy közös bravúr elmaradt, sokan mutattak emberfeletti teljesítményeket, rájuk egyéni hősökre, és a bátor jól szervezett csapatokra lehet majd építeni a jövőben.

A végső szó a köszöneté. Köszönöm a munkáját azoknak, akik órákat, napokat , heteket töltöttek az utcán az állampolgárok meggyőzésével. Köszönöm a választmányi tagoknak és a képviselőknek, hogy körbe utazták az országot, és elvitték az LMP hírét olyan helyekre is, ahol eddig nem láttak élő elempést. Köszönöm a területi szervezeteknek a szervezést és több órányi telefonálást, amivel megmozgatták a fásult magyar társadalmat. Köszönöm a kampánycsatnak a másfél hónapos kemény erőfeszítést. Köszönöm az aktivisták családjának és barátainak a türelmet és a lelki támogatást. Végül 160.000 tiszteletteljes köszönet jár az állampolgároknak, akik nem csak morgolódtak, hanem tettek is a változásért.

Magyarország maholnap korszakot vált. Véget ér a III. Köztársaság, és jön egy új rendszer. Fontos kérdéssé válik az egyéni és közösségi szinten is, hogy ki miként viszonyul az Orbán rezsimhez. Egyik oldalon állnak azok, akik a Fidesz rendszer fizetett tapsolói, és azok akik egzisztenciális érdekből, vagy egyéni habitusból a struccpolitikát választják. Másik oldal jóval színesebb, de egy valami összeköti őket: a köztársaság eszméje, a valódi népképviselet elve, és egy új köztársaság megteremtésének igénye.

Eddig is egy hasonló törésvonal szelte ketté a társadalmat: a Kádár rendszerhez való viszony. A kádári nomenklatúrára építő és a kádári létbiztonság emlékképével kampányoló MSZP, és a szavakban erősen antikommunista Fidesz szembenállása is erre a törésvonalra vezethető vissza. 2010-re ez elhalványult, de Orbán megvalósította Debreczeni József legdurvább lázálmát: visszahozta a Kádár rendszer hangulatát. Csakhogy a jogbiztonság hiányát a gulyáskommunizmus a létbiztonsággal ellensúlyozta. Ha befogtad a pofád, akkor volt egy egzisztenciális emelkedési pálya. Ez az esély mára elveszett. Nincs meg a „teli has” legitimációs alapja az Orbán rezsimnek. Kérdés, hogy mit talál majd magának a rendszer, hogy lenyomja magát az emberek torkán. Sajnos nem maradhat más módszere a Fidesznek, mint a Döbrögik általi egzisztenciális fenyegetés, illetve a rendvédelmi egységekre, a miniszterelnöki magánhadseregre (TEK) és a mindent látó Nagy Testvérre (NIBEK) épülő félelemkeltés politikája.

Egyéni szinten persze lehet, hogy megéri csöndben maradni, és kibekkelni addig, amíg hátha jön valami jobb, vagy el lehet húzni nyugatra. De ha mindenki vagy a sült galambot várja, vagy emigrál, akkor semmi sem fog változni. Ha nem alakulnak közösségek, amik egy új társadalmi, gazdasági és politikai rendszer megteremtéséért tesznek is a gyakorlatban, akkor itt marad a nyakunkon évtizedekig a kevés jómódú és sok koldus társadalma, az állam kiszámíthatatlanságára épülő matolcsyzmus, a narancsos vitamentes parlament, és vidéki úrhatnám Döbrögik uralma.

Aki kijön a Kossuth térre pénteken, az a félelemkeltésre építő Orbán rendszer új ellenállásának születésénél bábáskodhat. Ennek az ellenállásnak a célja, hogy az egyszínű narancsos Magyarország helyett megteremtsük a sokszínű IV. Köztársaságot. Nem tömegdemonstráció lesz, hanem egy szimbolikus lépés. Hisz, ahogy a Berzsenyi írja a Magyarokhoz című költeményében:

„… Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Pénteken meggyújtjuk az ellenállás lángját, ami először csak pislákolni fog, de 2014-ig addig szítjuk, amíg el nem emészti az Orbán rezsimet.  Te kibekkelsz, elmenekülsz, vagy kiállsz a hazádért és a köztársaságért?

Pártunk és kormányunk vezetője megüzente Brüsszelből, hogy újra számolják a büdzsét. Csak az a baj, hogy ezzel minimum két hetet késett. Ha figyelembe veszi a hazai és a külföldi gazdaságkutató intézetek előrejelzéseit, (az ellenzéki pártokról már nem is beszélek) jóval hamarabb elkezdődhetett volna a korrekció. De megint el kellett menni a falig, addig mikor már koppan és fáj. Mindenkinek…

A 2012-es büdzsé Mekk Elek tervezője nagyot mert álmodni. Ami nem volna baj, ha nem ezermilliárdos adófizetői befizetéseket tervezne félre. Ha nem mindannyiunk bőrére menne a játék. Mindenki örülne a 1,5 % növekedésnek, sok devizahiteles család megkönnyebbülne a 268 forintos euró árfolyamnál. Azzal, hogy felelős pozícióban az álmait jóval a realitások fölé helyzete, az ország gazdálkodásának egészébe vetett bizalmat vesztette el. Ez a bizalomvesztés pedig az államadósság visszafizetésénél fáj az adófizetőknek. Nem kicsit, nagyon.

Jogilag már nincs sok lehetőség a rossz makrogazdasági adatokon alapuló költségvetési főszámok megváltoztatására. Az államháztartási törvény azonnali átírásával, a parlament kiiktatásával a kormány még csinálhat egy olyan költségvetést, ami kamu bevételeken alapul, és még beletesz 100-200 milliárd forintos a megszorítás csomagot.

Az eddigi tapasztalatokból merítve biztosan a fűnyíróelvet alkalmazva mindenhonnan elvesz majd egy kicsit, nem érdekli a kormányt az, hogy intézmények már így is a működőképesség határán táncolnak. Nem a húsvágó bárddal kellene elvégezni az életmentő műtétet, hanem sebészi szikével. Lenyesni a felesleges kiadásokat (pl stadionépítés), megnézni az állami forintok hatékony megtérülését, és ott hagyni pénzt, ahol erre valóban szükség van. Nem a tőzsdei cégek árfolyamveszteségét kellene az adófizetőkkel finanszírozni, hanem egy magas színvonalú oktatási rendszert.

A mai napon számon kért egy fideszes képviselő, hogy én milyen alapon videózok és fotózok az ülésteremben. Amikor rákérdeztem, hogy mi is ezzel a baj, akkor azt mondták a fideszesek, hogy a betyárbecsület nem engedi, hogy szunyókáló képviselőket fotózzak.

Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik csak szavazgatni járnak be a Tisztelt Házba, érdemi felszólalásokra csak szökőévente papírból olvasva képesek, közben felveszik a dupla juttatásukat polgármesterként és törvénygyári gombnyomogató képviselőként. Ők azok akik, ha érdemi vitára kényszerülnek hajnalban, akkor a következő héten minden egyes vitát időkeretbe tesznek, nehogy vitázniuk kelljen a Parlamentben.

 Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik ütvefúróval estek neki a demokratikus berendezkedés alapjainak, vagy „csak” hagyták leépülni a demokráciát. Azokkal sem árulok egy gyékényen, akik folyamatosan kiállnak a korrupció mellett, és leszavazzák a kampányfinanszírozásra tett LMP-s javaslatot. Azokhoz sincs semmi közöm, akik folyamatosan lejáratják a politikai elitet közpénzen folytatott egzotikus utazásaikkal. Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik a gazdasági szabályszerűségekre fittyet hányó gazdaságpolitikájukkal csődbe viszik az országot, és elvárják, hogy az ellenzék tapsikoljon hozzá.

Nekem csak azokhoz a képviselőkhöz van közöm, akik komolyan veszik a képviselői esküjüket és aktívan részt vesznek a vitákban. Azokkal érzek szolidaritást, akik ha kell, 26 óra munka után megvédik a munkavállalók jogait. Azokhoz a képviselőkhöz tartozom, akik fel akarják számolni a korrupciót, nem pedig bebetonozzák egy gazdasági háttérhálózat uralmát. Én olyan képviselőket szeretnék látni a Parlamentben akik, belátják, ha zsákutcába vitték a gazdaságot, még a falhoz csattanás előtt korrigálnák a tévedésüket.

De ezekhez az önálló vélemény nélküli, törvénygyári gombnyomogatókhoz semmi közöm nincsen. A képviselő a választóit képviselje, ne a vezérének hajbókoljon elvtelenül! A nem gondolkodó gombnyomogató mentalitás miatt ábrándulnak ki tömegek a demokráciából. Újítsuk meg a demokráciát! Gondolkodjanak a képviselők, ne csak kórusban szavazgassanak!

A Parlament e heti napirendje, legalább olyan feszített, mint a múlt heti. Ha valóban komolyan vesszük az Országgyűlést, akkor ezen a héten is lehet éjszakai műszakokra számítani. Múlt héten sem brahiból vitázott az ellenzék órákat egy-egy törvényjavaslatról, hanem mert olyan horderejű javaslatokról van szó, amiket nálunk nagyobb demokratikus hagyományú országokban két éves társadalmi vita előz meg. Ez nem obstrukció, hanem alapos vita, a parlamenti ellenzék megadja azt a szükséges időt, amennyit ezek a javaslatok igényelnek. A túlfeszített napirend, pedig a Fidesz eddigi silány jogalkotási munkájának hibája.

Országgyűlési képviselőként az a minimum, hogy odatesszük magunkat a szakmai területünkön lévő vitákban. Ezekben a napokban a Fidesz túlpörgetett tempóban rombolja le a Magyar Köztársaság eddigi berendezkedését, míg a saját Fideszország felépítéséhez finoman szólva is kapkodva fogott hozzá. Százoldalas félórával a szavazás előtt leadott zagyvalék módosító csomagok, hetente újra átírt törvényjavaslatok, elírásból származó milliókat érintő bakik a törvénygyár darálójának termései.

Lázár János szerint a Fidesz sohasem fárad el. Nekem erről más a tapasztalatom:

Minden jó demokratikus érzéssel rendelkező ember megrökönyödve néz: Ez nem parlamentáris demokrácia. Az ellenzéknek abból lett elege, hogy a Fidesz csak pattogó biodíszletként tekint az ellenzéki pártokra. Most az ellenzékiek a legnagyobb nyomás alatt felvették a kesztyűt, és vitára kényszerítik, a parlamenti vitáktól elszokott fideszes gombnyomogatókat.

Amíg a Fidesz folytatja ezt az arrogáns kiüresítését a parlamenti demokráciának, addig lehet számítani hajnali vitákra. Ezek a viták a Parlament visszafoglalásának csatái. Visszafoglaljuk az Országházat a politikai vitáknak a vérbő kétharmad szavazógépeitől. Ez a küzdelem arról szól, hogy a Parlament értelmes párbeszédek helye lesz-e, vagy csupán az erőből való politizálás kaphat helyet a Tisztelt Házban

Matolcsy hétfőn előadott napirend előtti pinokkiózása, és a Fővárosi Nagycirkusz Bohócügyi Államtitkársága által koordinált adótörvényekről való végszavazás után, a mai napon újabb mélységekbe került a költségvetés hegesztgetés Mekk Elek módszere.

A 10 órakor kezdődő bizottsági ülés alapból negyed órás késéssel kezdődött. A négy napirendből kettőt gyorsan letudott a törvénygyár. Majd a Médiahatóság költségvetéséhez érkezett módosításoknál elkavarodott egy módosító javaslat, amire várt a bizottság öt percet, amíg a teremben keresték, majd kiderült, hogy nem is adta be az illetékes Kulturális Bizottság. A harmadik napirend felfüggesztve.

Következett a 2012-es költségvetéshez érkezett módosítókhoz való döntés. A szomszédos teremben ülésező alkotmányügyi bizottságnál legalább volt egy osztályvezető az NGM-ből, aki képviselte a kormányt, habár semmire nem tudott válaszolni. A költségvetési bizottságban a kormány nem is tette tiszteletét, így negyed óra várakozás következett. Mikor megérkezett egy helyettes államtitkár, hozott magával huszonhat újabb módosító javaslatot, amit a bizottsággal szeretne benyújtani. A tisztelt képviselőknek persze fogalmuk lett volna róla, hogy milyen tartalommal bírnak ezek a milliárdos tételekről szóló módosítók, de természetesen megszavazták volna, mint a kisangyal. Ellenzéki felvetésre legalább a kormány elmondta, hogy mit tartalmaznak a módosítók.

Mindennek tetejébe az ülést vezetés is messze volt a tökéletestől, ezért tíz percenként fél perces szüneteket kellett tartani.

Elég volt a fideszes sufnituningolt költségvetésből! Elég volt a kiszámíthatatlan káoszból! Mikor húz már el Matolcsy a fenébe?

A szegénység elleni világnap alkalmából ma azonnali kérdést tettem fel a kormánynak, melyben az otthonteremtés súlyos hiányaira hívtam fel a figyelmet.

Tisztelt Miniszter Úr!

A szegénység elleni küzdelem világnapja, valamint az Európai Szociális Karta 50. évfordulója okán a lakhatási szegénységről is beszélnünk kell!

Az LMP üdvözli az Európai Ifjúsági Hét újabb sikeres lebonyolítását. De az ifjúság legégetőbb problémáira továbbra is csupán elméleti válaszok vannak, amiket a párt szerint sürgősen a gyakorlatba kell átültetni – ugyanis ma egy egész generáció érzi magát cserbenhagyva Magyarországon.

A fiatalok drámai mértékű munkanélküliségének csökkentésére kiemelt foglalkoztatási programok szükségesek. A kilátástalan helyzetben lévő fiatalok felkarolására olyan szolgáltatási rendszert kell létrehozni, amely minden településről elérhető, és minden egyes fiatalnak támogatást tud nyújtani. Az ifjúsági közösségek támogatása és fejlesztése érdekében közösségi terekre van szükség, ahol könnyen hozzájutnak a kitörési lehetőségeikről szóló információkhoz.

Az LMP javaslatát bemutattuk ma  a vitanapon. A lakhatási krízis megoldására tett javaslat itt olvasható. A felelősség közös: az államnak, a bankoknak és a hiteleseknek is a tőlük várható legtöbbet kell vállalniuk közösen. A krízis megoldható, csak túl kell lépni a Bankszövetségnek és a kormánynak a saját önös érdekeiken.

Az LMP álláspontja szerint a Fidesz által kidolgozott alaptörvény-javaslat jelenlegi formájában az esélymegvonás alkotmánya – mondta szerdai, Vágó Gáborral közösen tartott sajtótájékoztatóján Scheiring Gábor.

Az LMP gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője azzal indokolt: meglátásuk szerint a tervezet elveszi a demokratikus megújulás, illetve a gazdasági kilábalás esélyét, nem engedi, hogy egy későbbi kabinet a Fidesz elképzeléseitől eltérő gazdaságpolitikát folytasson, és "bebetonozza a Fidesz szegényellenes és esélymegvonó gazdaság-, illetve társadalompolitikáját".

Tisztelt miniszter úr!

2010 április 7-én, négy nappal a választások első fordulója előtt Matolcsy György a következőt nyilatkozta Nagykanizsán (idézem a HVG-ből): Ha a választóktól felhatalmazást kap a Fidesz, az új polgári kormány 500 milliárd forintos energiahatékonysági programot hirdet, amellyel négy év alatt egymillió otthon és középület energiahatékony felújítása történhet meg. Az új kormány első intézkedéseinek egyikeként kizárólag európai uniós források felhasználásával indítja el a programot.

Mivel a kormány a sötétben tapogatózik, a rendkívüli mértékű hiány pontos okainak felderítésére az LMP a Költségvetési bizottság rendkívüli összehívását kezdeményezi. A kabinet elhibázott számításainak most isszuk meg a levét.

Január-februárban brutálisan magas költségvetési hiány jött össze, két hónap alatt teljesült az egész évre előirányzott hiány nyolcvanegy százaléka. A piaci szakértők által rémisztőnek titulált deficit kapcsán a kormány indoklása nem ad egyértelmű képet arról, miként lesz így fenntartható a költségvetés egyenlege.

Az alábbiakban olvashatják a határozati javaslatot.

Látja-e a kormány a lakásprobléma összetettségét?

Tisztában van –e a kormány azzal a ténnyel, hogy sokszázezer család feje felett a kilakoltatás réme lebeg? Látja –e a kormányzat a lakásprobléma összetettségét? Van-e a kormánynak egyáltalán lakáspolitikája? Vagy csak a gazdaságpolitika improvizációs színházához hasonlóan a lakáspolitika területén is csak fut az Orbán kormány az események után?

Többen jöttek ma azzal, hogy miért is nem veszünk részt az LMP-vel Szíjjártó úr legújabb találmányában az elmúlt nyolc év államadósság növelését vizsgáló albizottság munkájában. Az államadósság szerintünk is az egyik legnagyobb probléma az országban, ám ami most folyik az egy politikai színjáték. Valójában a Fideszt is nagy felelősség terheli abban, hogy idáig jutottunk.

Kövér Lászó  a közelmúltban a Wikileaks kiszivárogtatását információs terrorizmusnak
minősítette, vagy gyermeki csínynek.

Ha a Wikileaks terrorizmus, akkor soroljunk még föl pár terroristát: Mély
Torok, azaz Mark Felt, aki egy elnök hazugságait osztotta meg a világgal;
Jan Karski, aki először számolt be a náci koncentrációs táborokról, vagy
Deutsch Tamás, aki szabadságát kockáztatva juttatott ki híreket az akkor
még diktatórikus Csehszlovákiából.

Tisztelt Miniszter/Államtitkár úr!

A kilakoltatási moratóriumot jövő év április 15-ig meghosszabbító törvényjavaslat indoklása szerint a „moratórium időszaka alatt [...] meg kell teremteni azokat az adósságkezelési intézményeket, melyek hosszabb távon egyaránt szolgálják a követelések érvényesítését, de egyben a hajléktalanná válás megelőzését is”. A kormánynak is világos tehát, hogy a kilakoltatási moratórium csak haladék: haladék az adósoknak, de haladék a kormánynak is, hogy kidolgozza a jelentős hátralékot felhalmozó vagy már fizetésképtelenné vált adósok helyzetének társadalmilag elfogadható rendezésére irányuló javaslatait.

Elvben erre szolgált volna annak a Nemzeti Eszközkelő Társaságnak a létrehozása, amit Orbán Viktor jelentett be június elején, tehát már fél éve. Matolcsy miniszter ezt követpen azt nyilatkozta, hogy augusztus 31-ig kidolgozzák a december 31.-ig felálló eszközkezelő társaság koncepcióját, majd pedig már azt, hogy október 15-ig kell kidolgozni az eszközkezelő koncepcióját. Azóta a miniszter azt nyilatkozta, hogy beterjesztette a kormánynak a nemzeti eszközkezelő koncepcióját a közvélemény azonban azóta sem értesülhetett a részletekről.

Miközben a kormány tétlenkedik addig a PSZÁF legutóbbi kockázati jelentése szerint már nyáron több mint százezer volt a 90 napon túli fizetési késedelmes lakossági jelzáloghitelek száma. A Kósa-Rogán-féle törvény a már fizetésképtelenné vált adósok helyzetén nem javít, miközben a devizahitelezés korlátozása gyakorlatilag megfojtotta a lakáspiacot. Hasonlóan égető probléma a lakások megfizethetősége. Az előző Fidesz kormány ezt a forint alapú lakáshitelek pazarló támogatásával próbálta kezelni, ami egy pénzügyileg fenntarthatatlan és igazságtalan konstrukció volt, hiszen szakértői becslés szerint akár a támogatások kétharmada is a felső jövedelmi ötödhöz juthatott.

Kérdéseim tehát a következők Miniszter/Államtitkár úrhoz!

Milyen terveik vannak a lakásprivatizáció következtében kialakult torz magyarországi lakásszektor átalakítására?

Tervezi-e a kormány a szociális bérlakások rendszerének jelentős kiterjesztését, és a tulajdonszerzést támogató lakástámogatási rendszer átalakítását?

Ideiglenes moratóriumok helyett hogyan tervezi a kormány a további eladósodás megelőzését?

Tervezik-e a lakásfenntartási támogatás radikális emelését, és – Franciaország és Skócia mintájára – egy kikényszeríthető lakhatáshoz való jog intézményesítését?

És végezetül tervezi-e a kormány a magáncsőd intézményének megfelelő szabályozását?

Atv beszámolója a vitáról

Önök hivatkozhatnak sanyarú gyermekkorukra és a kétharmadukra, akkor is lopnak, riposztozott a kivonult Szanyi Tibor bizottsági kifakadásával Vágó Gábor. Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményét elővezető LMP-s honatya aztán Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét citálja, miszerint a Fidesz nem fog reformdiktatúrát bevezetni, és senkire nem erőlteti rá a véleményét. A véleményekre azonban a jelek szerint túlzottan nem kíváncsi a Fidesz, legalábbis Hegedűs Tamás azzal nyitotta hozzászólását, hogy ő sürgetve van, mert valami érdekes meccs lesz. Aztán a Jobbik politikusa arra bíztatja a Tisztelt Házat, hogy az állam államosítsa rendesen a magánnyugdíjpénztárakat, azoknak pedig, akik ragaszkodnának a pénztárhoz, maga az állam hozzon létre egy pénztárat (értsd: az állami rendszer is egyéni számlákkal működjön). Mert Hegedűs szerint egyéni számla nem lesz, csak a befizetéseket rögzítő pénztárbizonylat. Ami persze jobb, mint a semmi.

Foci vs méltóság

Vágó Gábor azzal kezdte, hogy nem tartja összeegyeztethetőnek a T. Ház méltóságával, hogy mindenféle focimeccsről folyik a csevej, erre a Fidesz-frakció nekiesett, és hozzászólását az „ülj le”, „orvost”, „ki írta, Kuncze”, „muszáj ezt nekünk hallgatni” beszólások tarkítják. Az tény, hogy Vágó kemény, szerinte a szabad választás valójában a pénztárak kivéreztetését és a tuti pénzbehajtást jelenti. Illetve a szabad választás másik szinonimája az államosítás – hiszen, ha az első lépcsőben (átlépések) nem hullik el a pénztár, akkor majd jönnek a működési zavarok, melyekért a PSZÁF majd jól büntet.

Elszabadultak

És vágó szerint semmi sem garantálja, hogy nem lopják el a megtakarítát, az alapot irányító, a nemzetgazdasági miniszter megbízottjaiból álló tanács nem biztosíték arra, hogy a kormány nem nyúlhat hozzá ehhez a majdnem 3 ezer milliárdos vagyonhoz, ami adott esetben simán beolvadhat a központi költségvetésbe. (Közben a Fidesz-frakció egyes képviselőinek beütött a vudupolitika kifejezés, és azt skandálják: vudu, vudu. Más honatyák pedig azon keseregnek, hogy a szocik ugyan kimentek, de ők legalább nézhetik a meccset. A legviccesebb az a képviselő, aki azt morogja, hogy legalább „elolvastad vóna kétszer”, miközben plazmatévé után kutat árukereső honlapokon. )