Két éve ülök a Parlamentben, és szemmel látható a színvonal csökkenés. Egyre több a trágár, cseppet sem vicces beszólás, erőszakos hangnem, már-már óvódás szintű civakodás. Nem kell minden képviselőnek úriembernek/úrihölgynek lenni, de az ülésteremben elvárható volna egy minimális viselkedési stílus. A parlamenti viselkedés szabályairól egy parlamenti megfigyelőnek kell kioktatnia a képviselőket? Pár pont sajnos rám is vonatkozik, főként az üléstermi internetezést nem tudom megállni. Mentségemül szolgálhat, hogy a krónikás üzemmódhoz kell böngésznem.
De mindennél durvább az a verbális agresszió ami néha feljön a képviselőkből mélyről, nagyon mélyről.
Ne ugassál be kis köcsög! (Fidesz)
Patkány, de nem azért mert zsidó. (Jobbik)
Ne szóljál be kisanyám! (Fidesz)
Hol van a babydoll? (Jobbik)
Kiirtanám az összeset! (Jobbik)
-Nézd már! Ott a Pocok! (Jobbik)
-Mi van?! (Fidesz)
-Figyelj már! Hallgat a nevére! (Jobbik)
Ilyen, és ehhez hasonló mikrofon nélküli beszólások tarkítják a parlamenti hétköznapokat. A bekiabálás akkor is parlamenti műfaj marad, ha az új házszabály tiltja. Néhol tud igen is poénos lenni egy-egy bekiabálás.
„azt kell mondanom, hogy ehhez pofa kell, sőt azt is mondhatnám, hogy az önök képén nincs bőr, hanem teflon. (Derültség a Fidesz soraiból. - Babák Mihály: Bivalybőr!)”
A bekiabálások koronázatlan királya Babák Mihály, akinek mentségére legyen mondva, hogy sohasem trágár, és néhol vicces is. A Parlament tücsök és bogár blogja, a thaz.blog.hu régebben össze is gyűjtötte ezeket a bekiabálásokat, igazán hiányzik régóta ez a hiánypótló munka. A leggyakoribb bekiabálás a Fidesz széksorokból jön és a kevés kreativitással megáldott képviselők teszik:
-Ülj le, egyes! Orvost!
Egy-egy jó poénért néha én is átlépem a politikai korrektség határát, de sohasem személyeskedően és gyűlölködően. Inkább a fenti verbális erőszaknak kellene gátat vetni. Most mindenki nézhet magába, én is megtettem, meg is bántam, ha valakit megbántottam. De ne kezdjünk el kettős mércézni, mint a Jobbik!