Vitatkoznom kell Jávor Bence legutóbbi blog bejegyzésével. Szerintem nem putyinizálódik hazánk, hanem egyszerűen száz évet visszarepül az időben. Nem keleti minták, hanem avítt példák állnak a narancsuralmi rendszer előtt. Újfeudalizmus született, álszent keresztény mázzal és némi kádárista bukéval. Mikszáth ma is leírhatná ugyanazt a tárcáiban, amit száz éve, már ha nem tumblrezne.
A politikai rendszer domináns pártjának az adminisztratív eszközökkel való bebetonozása, szerintem is nettó beszariság a Fidesz részéről. A szavazók előregisztrációja a Kubatov listák korában ugyanolyan, mint a nyílt választások voltak a földesurak részvételével. A helyi uraságok is úgy viselkednek Döbrögiként, mintha élet-halál urai lennének a vármegyében. A politikai osztály pedig jó dzsentri módjára a saját fenntartásával van elfoglalva a közügyek helyett.
Az állami húsosfazékhoz való hozzáférés az atyafiság és az uram-bátyám kapcsolatokon keresztül megy ismét. Csak már nem a távoli rokoni fokokon, hanem régi kollégiumi szobabeosztáson, és focicsapat összeállításon múlik a milliárdos közgépbeszerzések sorsa. Még véletlenül sem az számít mit tettél le az asztalra, hanem az, hogy kit ismersz a narancsos piramisból. A közös földeket az új arisztokrácia kapja, és zsellérként dolgozhatnak rajta a közmunkások. Az egyházak folyamatosan veszik át az iskolákat. A szabad kultúra leépül. Most erre jön pluszban a Horthy retro.
A sikertelenség vagy az ötlettelenség viszi a Fideszt oda, hogy száz évvel visszarepíti az országot a történelemben? Nem lehetne végre 21. századi európai Magyarországban gondolkodni?