December 23-ára egy új ellenállás megszületésére hívunk mindenkit. Sokan jönnek azzal, hogy ez a vásárlás, halpucolás és bejgli sütés ideje, és nem a politikáé. Ez így is volna egy normális országban, de ha Orbán fenekestül forgatja fel a hazánkat karácsony előtt, akkor nem tud békés lenni az ünnep. Ha most nem tesszük félre egy órára a vásárlást, a halat és a bejglit, akkor jövőre nem nagyon lesz miből vásárolni, kisebb lesz a ponty, és rövidebb a bejgli. A demokratikus intézményrendszer leépítésének százmilliárdokban mérhető ára van, és ezt az adófizetők pengetik ki, nem Orbán Viktor.

Az év közbeni minisztériumi tökölés, és a kétharmados demokráciát faló kisgömböc kielégíthetetlen étvágya miatt torlódott ilyen sok nagy fontosságú törvény az év végére. Egy évvel ezelőtt hasonló időszakban született meg a médiatörvény elleni tiltakozáskor a Milla. Akkor is már advent végén voltunk. Tavaly ilyenkor, és remélhetőleg idén is, tömegek hagyták félbe a karácsonyi készülődést, hogy jelet adjanak: Ez így nem mehet tovább.

A békés karácsony alapja a lelki béke. Én nem tudnék úgy elvonulni karácsonyozni, hogy azt érzem nem tettem meg mindnet, amit lehetett. Nem az ok lopják el a karácsony hangulatát, akik felhívják a problémára a figyelmet, hanem akik a bajt okozzák. Orbán Viktor a grincs, nem a tiltakozók.

Magyarország maholnap korszakot vált. Véget ér a III. Köztársaság, és jön egy új rendszer. Fontos kérdéssé válik az egyéni és közösségi szinten is, hogy ki miként viszonyul az Orbán rezsimhez. Egyik oldalon állnak azok, akik a Fidesz rendszer fizetett tapsolói, és azok akik egzisztenciális érdekből, vagy egyéni habitusból a struccpolitikát választják. Másik oldal jóval színesebb, de egy valami összeköti őket: a köztársaság eszméje, a valódi népképviselet elve, és egy új köztársaság megteremtésének igénye.

Eddig is egy hasonló törésvonal szelte ketté a társadalmat: a Kádár rendszerhez való viszony. A kádári nomenklatúrára építő és a kádári létbiztonság emlékképével kampányoló MSZP, és a szavakban erősen antikommunista Fidesz szembenállása is erre a törésvonalra vezethető vissza. 2010-re ez elhalványult, de Orbán megvalósította Debreczeni József legdurvább lázálmát: visszahozta a Kádár rendszer hangulatát. Csakhogy a jogbiztonság hiányát a gulyáskommunizmus a létbiztonsággal ellensúlyozta. Ha befogtad a pofád, akkor volt egy egzisztenciális emelkedési pálya. Ez az esély mára elveszett. Nincs meg a „teli has” legitimációs alapja az Orbán rezsimnek. Kérdés, hogy mit talál majd magának a rendszer, hogy lenyomja magát az emberek torkán. Sajnos nem maradhat más módszere a Fidesznek, mint a Döbrögik általi egzisztenciális fenyegetés, illetve a rendvédelmi egységekre, a miniszterelnöki magánhadseregre (TEK) és a mindent látó Nagy Testvérre (NIBEK) épülő félelemkeltés politikája.

Egyéni szinten persze lehet, hogy megéri csöndben maradni, és kibekkelni addig, amíg hátha jön valami jobb, vagy el lehet húzni nyugatra. De ha mindenki vagy a sült galambot várja, vagy emigrál, akkor semmi sem fog változni. Ha nem alakulnak közösségek, amik egy új társadalmi, gazdasági és politikai rendszer megteremtéséért tesznek is a gyakorlatban, akkor itt marad a nyakunkon évtizedekig a kevés jómódú és sok koldus társadalma, az állam kiszámíthatatlanságára épülő matolcsyzmus, a narancsos vitamentes parlament, és vidéki úrhatnám Döbrögik uralma.

Aki kijön a Kossuth térre pénteken, az a félelemkeltésre építő Orbán rendszer új ellenállásának születésénél bábáskodhat. Ennek az ellenállásnak a célja, hogy az egyszínű narancsos Magyarország helyett megteremtsük a sokszínű IV. Köztársaságot. Nem tömegdemonstráció lesz, hanem egy szimbolikus lépés. Hisz, ahogy a Berzsenyi írja a Magyarokhoz című költeményében:

„… Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Pénteken meggyújtjuk az ellenállás lángját, ami először csak pislákolni fog, de 2014-ig addig szítjuk, amíg el nem emészti az Orbán rezsimet.  Te kibekkelsz, elmenekülsz, vagy kiállsz a hazádért és a köztársaságért?