Tisztelt Miniszter Úr!

2010. december 10-én került fel a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának honlapjára „Az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentését, a lakhatás biztonságának megerősítését, a hajléktalanság megelőzését és a hajléktalan emberek ellátórendszerének fejlesztését célzó Középtávú Intézkedési Tervről” szóló előterjesztés.

Az előterjesztés 10-én pénteken került fel a Minisztérium honlapjára, és következő hétfőig lehetett véleményezni.

• Ön szerint mennyire szolgálja ez a kevesebb mint két munkanapot magába foglaló határidő az érdemi szakmai és társadalmi konzultációt vagy a „nemzeti együttműködést”?

A terv lényegében nem biztosít további erőforrásokat az előterjesztés címében megjelölt célokhoz. Az előterjesztésben egyedüliként megjelölt forrás, 166 millió forint, ugyanis eleve is ezt a célt - a 2008. szeptember 30-át követően kilakoltatott, kiskorú gyermeket nevelő családok lakhatásának támogatását - szolgálta volna.

·       Önök szerint vállalható-e, hogy miközben a válság csak növelte a lakhatás veszélyeztető hátralékosság mértékét és a hajléktalanná váló emberek számát, a kormány tétlenkedik a kilakoltatás előtt álló devizahitelesek kérdésében, addig a minisztérium kapcsolódó „Középtávú Intézkedési Terve” egyetlen további forintot sem biztosít a hajléktalanság megelőzésére és felszámolására?

• Miként segíti elő a hajléktalanság megelőzését és visszaszorítását, hogy a költségvetés tervezete szerint a hajléktalansággal foglalkozó két közalapítvány költségvetése jelentősen, több mint 90 millió forinttal csökken, az utcai szociális munka, a családok átmeneti otthonai, a nappali melegedők, az éjjeli menedékhelyek, és az átmeneti szállók normatívája és a lakásfenntartási támogatás összege pedig reálértékben csökken?
• Tervezi-e a Minisztérium egy kikényszeríthető minimális lakhatáshoz való jog biztosítását legalább a hajléktalan emberek legrászorulóbb csoportjai (a gyermekes szülők, idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, fogyatékkal élők) számára.

A törvénymódosítás alkotmányellenes lenne, mivel sértené a hajléktalan emberek emberi méltósághoz valamint a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát, és ellentétes lenne a törvény előtti egyenlőség eszméjével.

Az LMP álláspontja szerint elfogadhatatlan, hogy a kormány a hajléktalanság problémájára nem a hajléktalan embereket otthonhoz segítő társadalompolitikai intézkedésekkel, hanem a közterekről való kitiltásukkal és rendőri erőszakkal kíván válaszolni. A hajléktalanság alapvetően társadalompolitikai és emberi jogi probléma, nem pedig rendészeti és esztétikai kérdés.

A megoldás tehát nem a hajléktalan emberek rendőri zaklatása, hanem otthonhoz juttatása. Ehhez a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalására és érvényre juttatására, a lakástámogatások igazságosabb elosztására, a lakásfenntartási támogatás kiterjesztésére és radikális növelésére, egy kiterjedt szociális bérlakás szektor kialakítására, és a hajléktalanellátó intézményrendszer fejlesztésére van szükség.

Hová küldik el azokat, akiknek nincs hová menniük?

Kép: Kettős Mérce blog