Ma reggeli rádióinterjújában a miniszterelnök ismét annak a téveszméjének adott hangot, hogy spekulációs támadások kereszttűzében áll az ország és most is erre kell felkészülnünk. Szeretnénk jelezni, hogy a hiba egyértelműen Orbán Viktor és Matolcsy György készülékében van; nem a világ van ellenünk, hanem a kormány hadakozik a realitásokkal.

A spekulációs összeesküvésről szóló álláspontot ma lényegében csak ez a két politikus vallja magáénak; kár, hogy ők alakítják a magyar gazdaságpolitikát. Velük szemben áll gyakorlatilag a teljes közgazdász szakma, ideértve olyan neves jobboldali szakembereket, mint Mellár Tamás, Chikán Attila, Bod Péter Ákos vagy Heim Péter. A jobboldali közgazdászok álláspontjáról a miniszterelnök is tájékozódhatott a közelmúltban tartott találkozójukon.

A kormánynak tényleg meg kéne érteni, hogy válaszúthoz érkezett a magyar gazdaságpolitika. Ha a paranoiába hajló gyakorlatot folytatja, akkor az országot a szakadékba viszi. Az LMP szerint gyökeres irányváltásra van szükség. Bíztató lépésnek tekintjük, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalásokból eltávolították Matolcsy Györgyöt, de a miniszter haladéktalan távozás mellett további lépésekre szükség van.

Vissza kell vonni az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, helyette egy igazságos, három kulcsból állóra van szükség. A kormánynak egy új, a valós számokon alapuló költségvetést kell kidolgoznia. A kabinetnek fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy eltőzsdézi az emberek pénzét, vissza kell állítani a Költségvetési Tanács titkárságát, illetve a gazdaságpolitika feletti független kontrollt is.

A miniszterelnök Kötcsén elmondott beszédében ezermilliárdos nagyságrendű költségvetési megszorításokat helyezett kilátásba. Ez beleillik a kormányváltás óta tartó gazdaságpolitikai sodródásba: először azt hallottuk, hogy lesz egykulcsos adó, a napokban viszont azt, hogy mégsem; beharangozták a zöld fejlesztési bankot, melyről kiderült, hogy mégsem jön létre, és most költségvetési élénkítés helyett költségvetési megszorításra készül a kormány.

A kiszámíthatatlanságot csak tetézi a kormány kalandorságot súroló tárgyalási stratégiája az ország számára pénzügyi mentőövet nyújtó nemzetközi szervezetekkel, illetve az, hogy az elmúlt félévben egy - legjobb esetben is csak vázlatos - új Széchenyi-terv kivételével semmit nem tudtunk meg a kormány hosszú távú gazdasági stratégiájáról. A kormány koncepciótlansága és kapkodása elriasztja a befektetőket és bizonytalanságot szül, aminek a levét a gyengülő forint miatt a devizahitelesek isszák meg.

A Lehet Más a Politika úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben katasztrofális hatással járna egy rövid távú, jelentős mértékű megszorító csomag. Szakérői értékelések szerint a magyar gazdaság kiszáradóban van: a hitelezés visszaesett, a nem teljesítő hitelek aránya növekedett, és a beruházások is visszaestek. 

Ebben a helyzetben a kormánynak nem a cél nélküli kiadáscsökkentésre, hanem a gazdaságfejlesztésre, munkahelyteremtésre, a pénzügyi piacokon pedig a bizalom helyreállítására kellene összpontosítania. Hatalmas hiba lenne egy ezermilliárd forintos nagyságrendű kiadáscsökkentési program meghirdetése az egyidejű zöld költségvetési reform bevezetése nélkül.

Ez a fajta, fenntarthatóságot szem előtt tartó gondolkodás nem nélkülözheti az ökoadók általános felülvizsgálatát, a zöld munkahelyek teremtéshez szükséges beruházási források átcsoportosítását. Jelentősen növelni kell a közösségi közlekedés fejlesztésére, az épületek energiatakarékos átalakítására és az alternatív energiaforrások bővítésére szánt összegeket.

Ezek a beruházások hosszú távon pozitív szaldóval járnak, költségvetési és fenntarthatóság szempontjából is felelős döntést jelentenek.

„Esemeseznek, televízióznak, interneteznek, olyan zajos helyeken járnak, hogy ember nem hallja a másikat, és elvesznek a szép magyar kifejezések, a szavak”

Részlet Schmitt Pál köztársasági elnökjelölt Fidesz frakció előtti meghallgatásából

„Tekintettel arra, hogy ezek a „vándorló” társaságok több esetben a hangos zenétől átmenetileg megsüketülve, már bizonyos alkohol mennyiséget elfogyasztva érkeznek ezekhez az üzletekhez, sokszor rendbontást okoznak a város több pontján.”

Részlet a kecskeméti ún. szeszrendelet indoklásából

Habár a miniszterelnöki székfoglalóban elhangzott, hogy a Fidesz a fiatalok pártja, láthatóan nem érti a négyharmad a fiatalok problémáit és nyelvét. A fiatalok, mint kettős kezelendő probléma jelenik meg számukra. Egyrészt az a baj, ha vannak fiatalok: zajosak, hangosak, randalíroznak, állandóan valami furcsa dolgot, az internetet bámulják. Másrészt az a baj, ha nincsenek fiatalok: elvándorolnak, demográfiai válság van, elöregedő társadalom.

A fiatalprobléma nem oldható meg csendrendeletekkel, és szeszrendeletekkel. Láthatóan az MSZP után a Fidesz sem tud mit kezdeni a sokszor jövőkép nélkül élő, társadalmi mobilitási csatornák beszűkülése miatt frusztrált, ezért egyre inkább radikalizálódó fiatalokkal. A Fidelitas jó káderképző, de ne nehezen tud nyitni a fiatalok valódi problémái felé. A fiatalok java része a Jobbiknál, kisebbik része az LMP-nél keresi a megoldást a problémáira

Az ifjúsági törvény, és a komplex ifjúságpolitikai megoldáscsomag várat magára. Addig az ifjúsági közösségek virtualizálódnak, felbomlanak, vagy létre sem jönnek, mert nincsenek terek, vagy bezárják őket csendrendeletekkel. Az egyéni boldogulásukat a nagyvárosban, külföldön remélők elköltöznek. Lakáshitelt felvenni, gyermeket vállalni hatalmas kockázat, ezért kevesen merik tudatosan

Közösségi terek kellenek, ahol a társadalmi normákat a kortárs csoportban tudják elsajátítani a fiatalok. A Start kártya, és az iskolai gyakorlatok rendszerét tovább kell erősíteni, hogy könnyen induljon a pályakezdés. A szakképzést ismét fel kell építeni, hogy megkapja a kétkezi munka is a becsületét. A családalapításhoz, és az első lakás megvételéhez állami támogatású hitel konstrukciót kell kidolgozni. Át kell gondolni a diákhitel egész rendszerét.

Meg kell nyitni a mobilitási csatornákat, hogy az ezredforduló után felnőtt generáció is helyet kapjon a nap alatt.

Amikor olvasom a nemzeti együttműködés programjában, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlés tagja vagyok, akkor egyszerre önt el a meghatódottság és a kétségbeesés érzése. Amikor nemzeti együttműködési rendszert emésztgetem, néhol felcsillan a remény, majd gyorsan kihuny és nevetni támad kedvem, végül csak feltámad bennem a hit az emberi közösségek együttműködésében.

Meghatódtam, mert ilyen dolog nem történik sűrűn az ember életében, hogy évszázadokra évtizedekre évekre meghatározhatja a magyar közjogi berendezkedés alapjait. Olyan felelősség ez, ami túlmutat egy egyszerű képviselő feladatain. Itt és most történelmet kell írnunk.

Ám a kétségbeesés is kerülget, hiszen senki nem mondta a választások előtt, hogy itt nagy volumenű alkotmányozás indul, azt hittük csupán, hogy egy erős kormány lesz. A Nagyhatalmú Úr sem mondta.

Habár mindenki sejtette, hogy a Zemberek által háromharmados hatalommal felruházva majd igazít itt-ott az alkotmányon. Ám, hogy mindez úgy kezdődik, hogy utólagosan ki lett mondva, hogy itt forradalom volt, azt senki nem merte megelőlegezni. Majd azt, hogy az alkotmányozás, a törvényhozás és a kormányzás keretét egy homályos nemzeti egyetértés együttműködés rendszerének nevezett, korporativista berendezkedésre utaló, iromány adja, nah erre végképp senki sem számított. Az együttműködés itt csak a rendszeren belüli elemekkel lehetséges, az ellenzék is fontos: elmondhatja a magáét.

A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről nem tudni, hogy mit jelent valójában. Egy újabb frázis arra, hogy a Fidesz nyitott a Zemberek véleményére, vagy csak egy újabb kényszeres keret, amire rá lehet fogni, hogy itt valójában nem Felcsúton dőlnek el a dolgok, hanem egy megalapozott, együttműködésen, részvételi demokrácián (sic!) alapul a kormányzás. Lassan Orbán újabb és újabb ilyesfajta rendszerei elérik a gyurcsányi reformok mélypontját: minden héten újabb reform, minden héten újabb nyitás a Zemberek felé. Mindennek egy oka lehet. Amint nem működtek Gyurcsány reformjai, úgy  túlkompenzálásként hetente nyújtott be újabb reformot. Talán Orbán is csak túlkompenzál, amiért nem sikerült összeegyeztetni a Fidesz mögött álló sok, egymással ellentétben álló, csoport érdekeit?

Félre értés ne essék. Én a minél közvetlenebb demokrácia híve vagyok. Szerintem Mari néninek is joga és kötelessége, hogy részt vegyen a köz ügyeinek intézésében. Ám amíg egy ilyen együttműködési rendszer egy ilyen végletekig hiszterizált országban csak hosszú évtizedek lassú, alázatos és kitartó munkájában épülhet fel, addig a Háromharmad Ura azt mondja, hogy a szavazófülkékben történt forradalom egy pillanat alatt kialakította ezt a rendszert.

Nyitott vagyok a nemzeti együttműködésre. Ha a nemzeti együttműködés jelszava alatt, nem félig megrágott, hatástanulmányok által nem alátámasztott, érintettekkel nem egyeztetett rapid iramú törvényhozást, alkotmányozást értünk. Részt veszek a nemzeti együttműködés rendszerében, ha a nemzeti együttműködés alatt az állampolgárok által ellenőrzött államot, helyi szinten részvételi módon megszülető költségvetést, és a helyi érdekeltek mellett a jövő generációk érdekeit is figyelembe vevő fejlesztéspolitikát értünk.

Remélem az együttműködés több, mint egy szó. Legyen az új alkotmány alapja az együttműködés. De csak ha együttműködve fogadjuk el az új alkotmányt.