A saját offshore bankszámlájukat fejlesztik csak, a hazánk fejlesztése másodlagos nekik. Ma kiderült, hogy a fejlesztési minisztérium államtitkára dollármilliomos offshore bankszámlát tart fen a cégével Belize-ben

Tényfeltáró újságíróként éveken át jártam Hatvanba, Szabó Zsolt piszkos ügyei után kutatva. Az államtitkár bábáskodása mellett született meg minden idők leghaszontalanabb EU-s beruházása egymilliárdért. A hatvani cikk-cakkos kerékpáros híd, és a folyton feltöredező kerékpárút projekt azóta bekerült számos EU-s kiadványba a rossz gyakorlatok közé. Értelmetlen híd, használhatatlan út, de akkor miért is kellett mindez? Az offshore bankszámla lehet a magyarázat!

Azt is én derítettem ki, hogy az ő tanyája körül épült az a tanösvény uniós pénzből, ami el van zárva a külvilágtól. Elméletileg horgász tavakra nem lehetett volna ezt a pénzt felvenni, de sok helyi szerint ez lett az államtitkár magán horgász tava. Ebből is látszik, hogy a fejlesztési minisztérium államtitkára úgy bánik a fejlesztési pénzekkel, mintha azok az ő saját magán fejlesztéseit szolgálnák.

Másképpen is használja kreatívan az uniós forrásokat az államtitkár. A rokona egy uniós pályázaton nyert pénzt panzió építésére a Nógrád megye Szuhán, ami szinte folyamatosan zárva van, csak az államtitkár használja, és a szomszédos ingatlanokat is megvette. Biztos, ami biztos.

Szabó Zsolt annyira túltolta, hogy még Lázár János szerint is súlyos hibát követett el, és a kormány is elkezdte felülvizsgálni a pályázatokat. Nem mintha a tisztesség útjára tévedtek volna, csak elindult a belharc a Fideszben.

Szabó Zsolt önzősége, mint cseppben a tenger megmutatja, a Fidesz rendszerének önző voltát. Nekik a korrupció az első, Magyarország csak a sokadik a sorban. Április 8-áig ha szét is lopják még amit tudnak, akkor is 12 évig nem fognak elévülni a bűneik!

“A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.”

Hazánk morális válságának a mélypontja felé közeledünk. Ám mindig a hajnal előtt van a legsötétebb. A kormányzati gyűlöletkeltés újabb és újabb célpontokat talál. Lassan mindenki nemzetbiztonsági kockázat, Orbán Viktoron kívül. Hiába óva int minden tollforgatót Ferenc pápa a hírhamisítástól és a rágalomhadjáratoktól, a politikától szóló hírek tele vannak negatív érzelmekkel, gyűlölettel és hazugságokkal. Nem csoda, hogy azt gondolják oly sokan, hogy a saját mentális egészségük védelmében inkább messziről elkerülik a politikát.

Mivel ez a helyzet mélységesen felháborított, magam is düh erejét használtam motivációként, amikor igazságtalansággal kerültem szembe. Abból pedig volt jó pár az elmúlt években. Nem hagytam, hogy kormányzatilag támogatott áfacsalók miatt bűnhődjön a tisztességért kiálló bátor ember. Utánajártam, hogy miként térítik az oligarchákhoz az ország fejlődésére szánt EU-s pénzeket. Végigkövettem, hogy miként rabolják el a földjeinket. Tömegtüntetéseket, akciókat, népszavazást szervezetem, szónokoltam tízezrek előtt. Mindez nem volt hatástalan, de nem hozott fordulatot, mert a belső tüzemet a düh szikrája gyújtotta mindig lángra, és nem szeretet. Mindig valami ellen küzdöttem, és nem valamiért.

Ezért csavartam egyet. Mi lenne ha ezentúl is azokkal foglalkoznék, akik valóban fontosak, a cselekvő állampolgárokkal, és nem a címeres gazemberekkel? Mi lenne, ha nem gyűlölném a hazámat kizsigerlő maffiózókat, hanem emberi lényként szeretettel fordulnék hozzájuk?

Ha szeretettel tekintek Orbán Viktorra, akkor azt látom, hogy szenved a hatalommániájától, és mivel a saját poklában ő a megkérdőjelezhetetlen úr, szenvedését kivetíti az egész országra. Ha szeretettel tekintek Rogán Antalra, azt látom, hogy kapzsiságában mérhetetlenül szenved. Frusztrált, mert nem tudja elkölteni az összeharácsolt vagyonát drága táskákra, helikopter utakra. Nem tud megálljt parancsolni szerzési vágyának, újabb és újabb ötleteket eszel ki, milyen újítással tud még több pénzhez jutni. Nézzetek rá az arcára! Boldog ember az ilyen?

Ha szeretettel tekintek Kósa Lajosra azt látom, hogy végtelenül magányos ember lehet az, aki már csak az anyjában tud megbízni. Ha szeretettel tekintek Németh Szilárdra, akkor azt látom, hogy rendkívül meghasonlott ember lehet az, aki nem meri a másik szemébe mondani a saját vélt igazságát.

Egy módon lehet megmenteni a fideszeseket a saját szenvedésüktől, ha leváltjuk őket a hatalomból.

A hatalmi váltás pedig egy tudati váltással érhető el. Ennek az eszköze a szeretet által vezérelt együttműködés. Eddig sokszor ez ellenzéki pártok és szereplők egymás pocskondiázásával, és a másik legyűrésével voltak elfoglalva, ez változni látszik. Van már közös elképzelés arról, hogy milyen legyen a jövő oktatása, hogyan lehet meggyógyítani az egészségügyet, miként nézzen ki az igazságos választási rendszer. Bízom abban, hogy annyiban segíteni fognak a pártok a választóknak, hogy nyilvánvaló lesz mindenkinek, hogy ki az esélyes ellenzéki jelölt, aki megmenti a fideszest, a saját hatalmi szenvedésétől.

Mindenkinek meg kell tenni a tőle telhetőt a következő hónapokban. Kiveszem én is a részem, és ringbe szállok a választásokon a régi pártom, az LMP színeiben, szülővárosomban, Kecskeméten .

A választásokat az fogja eldönteni, hogy az egymillió Fidesszel elégedetlen bizonytalan szavazót tudjuk-e arra motiválni, hogy elmenjen szavazni. Ezért egy mozgalmat indítok Legyen! néven. A következő időszakban azon fogok dolgozni olyan technikákat mutassak be, amivel mindenki, aki érdekelt a kormányváltásban, meg tudja győzni a saját kétkedő családtagját, barátját, szomszédját munkatársát, hogy érdemes elmenni voksolni. Kisközösségekben, baráti társaságokban, asztaltársaságokban lehet a változást elérni, ehhez szeretnék segíteni tippekkel, trükkökkel, eszközökkel.

Mert a változás rajtunk múlik!

Szerencsétlen futóbolondokat nem csak az választja el a gonosz hatalom és pénzmániás őrültektől, hogy az igazságérzetük és a társadalom jobbításának szándéka fontosabb, mint a saját egyéni érdekük. Hanem az is, hogy míg az előbbiek komolyan veszik, hogy lehet tisztán is élni és dolgozni, a cinikus önzők pedig mindenkit lúzernek tekintetnek, aki nem az ő maffiaszabályaik szerint játszik. Sajnos a hatalommániásokkal van tele a Parlament, és maffiát védők pedig beépültek az államigazgatásba.

Horváth András helyében mindannyian zavartan viselkednénk egy kicsit, miután évekig harcoltunk a bűnözők ellen, és a munkánkat a saját vezetőink lehetetlenítették volna el. Amikor a nyilvánosság elé lépnénk, még minket vegzálnának karhatalmi eszközökkel, és nem a bűnözőkkel szövetkezőket. Az a nyomás nem normális, amit a rendszer helyez a rendszert jobbítani akaró emberekre. A pártállam részéről putyini tempóban megy a megfélemlítés, az állampárt bagatellizálni akarja az ügyet, elhallgatással, sunnyogással, a bátor emberek lehülyézésével.

Ez a rendszer futószalagon termeli azokat a szakembereket, akik az igazságérzetük miatt fordulnak szembe a rendszerrel. Lehet mindenkire kimondani a "közéleti paranoiás" toposzt, de attól még jönni fognak csőstül az újabb és az újabb balhék, mert a NAV-os korrupciós botrány nem anomália, hanem a alapvető rendszer része. Ez korántsem Horváth egyszemélyes harca, mert számos szakembernek vannak még bizonyítékai, információi a velejéig rohadt rendszer működéséről. De a narancsuralmi gépezet fenyegetése sokakat visszatart még a színpadra lépéstől. Horváth Andrásnak már nem volt hova hátrálni, és lassan senkinek sem lesz, aki egy tiszta Magyarországért akar küzdeni.

Kedves Tamás!

Ha valóban egyszerű közéleti paranoiás lenne Horváth, nem ért volna meg egy érdemi vizsgálatot a bejelentése? Értem én, hogy a az elhallgatás után a kinevetés jön, majd a harc és végül győz az igazság, de miért kell neked rongy emberezni azokat, akik hisznek még a tisztességben? Mivel az újkomcsi barátaid és az ókomcsi partnereitek ott vannak még a hatalomban, én megrajzoltam az ugróiskolámat. Hol marad a te ugróiskolád? Mert ugrálni azt tudsz, látom.

A 2014-es nagy baloldali összefogás mítoszát épp az ölte meg végül, aki leginkább hangoztatta éveken át: a szocialisták. Nem csak, hogy  Külön 2014, de nem hogy nincs koalíció a „demokratákkal”, nem kellenek a liberálisok sem, sőt a szépkorúak pártjából a szociáldemokratákból sem kérnek. Így az MSZP nyilvánvalóvá tette, hogy betlire játszik. Nem a Fidesz legyőzése vezérli mindenáron, hanem a baloldalon nem akar látni más játékost. Ez politikai szereplőként racionális, csak szembe megy mindennel, amit eddig mondtak.

Emlékszem, hogy mennyi mocskot kaptam balról a nyakamba, amikor nem akartunk beállni az egyik oligarchához csak azért, mert szörnyűbb a másik. Csak azért lettem feketefenekű, mert meg mertük törni a „csak összefogás kell, és magától eltakarodik a Fidesz” diskurzust. Most hol vannak a mindenáron összefogást szajkózók? Ki szembesíti a sajátjai közül az MSZP-t azzal, amit az elmúlt két évben folyamatosan sulykolt a sajtóban?  

Valami kezdete

Meghalt a nagy baloldali összefogás mítosza, ideje, hogy megszülessen egy új rendszerkritikus szövetség. Egy olyan állampolgári közösség,  ami  nem a bal-jobb cicaharcot tekinti elsődleges igazodási pontjának, hanem keményen felvállalja a konfliktust a politikai elittel az állampolgárokért. Hiszen az elit évtizedek óta orránál fogva vezeti a népet: miközben a felszínen megy a gyűlöletkeltés, a háttérben összeérnek az adófizetői pénzeket magánzsebbe folyató csatornák. Egy olyan szövetséget kell létrehozni, ami az állampolgárokról, és az állampolgárokhoz szól, és nem a politikai elit belső harcaival van elfoglalva. Igény az volna rá.

Tovább kerekedik a kisgömböc. No most nem milliárdos közbeszerzésekkel hízik a rendszer, hanem az aprót osztották ki azoknak, akik jókor voltak jó focistadion VIP páholyában. A pénzek célzott leosztása nyilvánvaló. Minden jogszerű. Csak a gyomor fordul ki attól, hogy az orrunk előtt intézik a piszkos ügyeket. A NER nagyvállalatai mellé szépen lassan felsorakoznak a NER iránt lojális KKV-k is az EU-s pénzcsap csöpögtetésével. Hiszen az országban létrejövő beruházások 97%-a uniós forrásokból történik, így a NER vállalatok fejlődnek, a többiek elsorvadnak.

Az év(?) legmelegebb napján 24 órán át volt nyitva a "Mikro-, kis- és középvállalkozások technológiai fejlesztése" pályázati kiírás. Nem voltak extra kedvezményes feltételek. Az egész keret nem érte el a szokásos közpénz rablás egy átlagos útépítési tender tizedét sem. De a kiírás és a lezárás között eltelt nyúlfarknyi idő elég erősen jelzi, hogy itt előre lezsírozott pályázatokról van szó. Aki tudta, hogy lesz ilyen, annak már készen állt a pályázati csomag, a többieknek meg coki.

Az EU-s fejlesztési források a 2007-13-as ciklusban sem kohéziót (növekedett a központi és konvergencia régiók közötti különbség) sem strukturális változásokat nem hoztak az országban. A NER ebből azt szűrte le, hogy minden pénzt a politikai hatalmát finanszírozó vállalkozói körnek kell juttatni. Ezért is a Miniszterelnökség (Lázár János) kezébe összpontosulnak ezentúl a fejlesztéspolitikai döntések. A KKV-k támogatása helyett a "nemzeti" vállalatok kistafírozása lett az elsődleges cél. Akik kimaradtak nem ugrálhatnak, hiszen könnyen megütheti a bokájukat. A nagy többség hallgat. Hiszen ismét velünk él Móricz örökbecsű mondása: " A magyar ember hátán szántani is lehet, ha nemzeti színű az eke"

Most, hogy megszületett a nitrogén kiskoalíció (színtelen szagtalan gáz) érdemes volna átgondolni, hogy mit is kerestek ott. Értettem, amikor azt mondtátok, hogy meg kell újítani a baloldalt, ezért mentetek el. Sok sikert kívántam, habár szkeptikus voltam. Értettem, hogy a korszakváltás jelszavával két hét alatt belecsaptatok Bajnai kezébe, hiszen szerintetek a jelenlegi helyzetben a politikai ellenfelekkel is szövetkezni kell, hogy eltakarítsuk a rezsimet. 

Ám azt már nem értem, hogy miért kell a neveteket és a munkátok adni egy olyan szövetséghez, ami tagadja a részvétel elvét (diplomás képviselőjelöltek), ami említést sem tesz a paksi beruházás leállításáról (fenntarthatóság), ahol az igazságosság csak a közhelygyűjtemény egy újabb eleme. A legfőbb dolog ami hiányzik az összefogósdiból az újításra való törekvés, a kreativitás, és az állampolgárok iránti alázat. Ami látszik kívülről az az egyéni érdekek cicaharca, a könyöklés és a tartalmi dolgokban status quo-hoz való ragaszkodás. A kognitív disszonancia csodákra képes, de hosszú távon elkorhasztja a lelket.

Ha veletek mentem volna, most elgondolkoznék, hogy valóban Szekeres Imre és Veres János plakátokat akarok-e ragasztgatni úgy, hogy semmi esélyem nem nyílik arra, hogy az elvtársak működésmódját megváltoztassam. Amíg nem kezdődik el a sárdobálási nagyüzem a kampányban még lehet változtatni. Mindenesetre én szívesen várlak titeket vissza, ha úgy gondoljátok még, hogy lehet más.

Miért érdemes túl hosszú politikai írásokat olvasni és írni? Csak.

Örülök, hogy langerarmin és ka-steve írásai rávilágítanak, hogy miként lehet közös elvi alapról induló, de különböző politikai cselekvések után is színvonalas dialógust folytatni pozitív kicsengéssel. Nem a szellemi restség, hanem a feldolgozhatóság érdekében én csak fele olyan hosszú formátumú írásra törekedtem. Nem mintha bármilyen tévképzetem is volna arról, hogy egy kicsinyke, médiafelületben felülreprezentált szubkultúrán belüli viták érdemi hatással volnának az ország közvéleményére, de valami nagyon hiányzott a felsorakoztatott érvek közül. 

A valódi morális szakadék nem az összefogás- és függetlenségpártiak között van, hanem azok között, akik elismerik a lelkiismereti alapon hozott, eltérő döntések létjogosultságát, és azok között, akik nem.

(Steve)

Jómagam is azonos oldalán álldogálok a szakadéknak. Még akkor is, ha tudom, hogy egy valag egyéni érdek és belső csoportkohéziós nyomás játszott szerepet a döntésben, és nem csupán az elvi kérdések. Akkor is, ha a vita tetőpontján én is karakánabbul fogalmaztam a kelleténél. Évtizedes barátságokat ápolok fideszes és mszp-s cimboráimmal is. A különböző politikai nézeteinkből fakadó, az alapkérdésekig leásó vitáink, nemhogy gyengítették volna, de erősítették a köztünk lévő emberi szálakat.

Mindkét elemzésből hiányzott az az elem, ami a kérdéskör megoldásának a kulcsa lehet. A nép. Az állampolgárok. A választók. A társadalom. A zemberek. A bérből és fizetésből élők. Az adófizetők. Szóval akik által ,és akikért folyik elméletileg a politika nevű játék. Óva intem magunkat attól, hogy mi is újra játsszunk értelmiségi szintű vitákat, miközben a saját érdekeinkre és elveinkre hivatkozunk, de kihagyjuk belőle a főszereplőket. Különben forradalom esetén együtt fogunk lógni a lámpavason az összes régi gengszterrel.

"A néppel tűzön-vízen át"

(Petőfi: A XIX. század költői)

Az állításom továbbra is az, hogy nem lehet érdemi társadalmi változásokat (Korszakváltás!!444!!!2014!) elitpaktumokkal végrehajtani, mert hiányzik hozzá az a társadalmi katarzis, ami meggátolná azt, hogy az oligarchák ismét elrabolják az államot. Lehet bármilyen színezetű kormány, ha a magyar állampolgárok 85%-a követő mentalitású, akkor azt a kormány ki fogja használni. A népbutítás tömegmanipulációs eszközeivel (felszíni gyűlöletkeltés) fedik el azt, hogy az őket finanszírozó gazdasági köröknek játsszák ki az adófizetői pénzeket. Az adóelvonás növekedése a jóléti államleépülésével együtt, csak úgy mehetett végbe, hogy az elit magánvagyonná varázsolt számos közjavat. A gazdasági szereplők által irányított politikai elit önérdekkövetővé vált és orránál fogva vezeti a népet. A szellemi kiszolgálóudvar pedig belecsontosodott az évtizedes lövészárok háborúba, és minden bal-jobb csatározással ellentétes narratívát (jogosan) a saját legitimációs kihívásának vél.  

Igazi változás csak alulról jöhet, hiszen a politikába került legjobb szándékú embereknek is át kell venniük az elit működési módját, a kölcsönös gyűlöletkeltés logikáját a saját pozíciójuk érdekében, és a szürke/fekete pénzeket a szervezetük fenntartása érdekében. Nem lehet tiszta lapot hirdetni jó lelkiismerettel akkor, amikor hamiskártyások vannak az ember csapatában. Ilyen asztalnál kibicelni pedig a legrosszabb lehetőség, még ha a könnyű nyeremény csábítása vonzó is.

Azt is szeretném látni, hogyan épül

demokrácia demokraták nélkül.

(Faludy: Útban hazafelé)

Ha nem elitpaktumokban, hanem néppel kötött szövetségben gondolkodunk, akkor sokkal nehezebb a feladat, hiszen a demokratikus rendszer működtetéséhez szükséges állampolgári attitűdöt az elmúlt két évtizedben, inkább sorvasztotta, mint fejlesztette az elit. Az orbitális orbáni demokrácia-rombolás a jogállamban nem mehetett volna végbe, ha a nép nem hagyta volna magát. Demokrácia nem a jogszabályokban, hanem a szívekben van. Nem elég a törvényeket megváltoztatni, ha eltakarodik az elit mindkét fele a fenébe, hanem a megvezetett népet kell felvértezni a saját érdekének artikulálásának képességével és a megszólalás bátorságával. Meg kell nyitni azokat a csatornákat, ahol az állampolgárok véleményét és érdekeit a felszínre hozzuk. Bevisszük a hangjukat a Parlamentbe, népszavazásokat harcolunk ki, közösségeket építünk, különböző ügyeket hozunk össze egy ernyő alá, hogy megteremtődjön a szolidaritás.

Az érdemi törésvonal véleményem szerint inkább ott van közöttünk, hogy aufklerista hozzáállással népnevelőként lépünk-e fel az állampolgárral szemben azzal az ígérettel, hogy az elit képes megoldani az ő problémáit; vagy megpróbáljuk megérteni az ő álláspontját, és abból kiindulva elvezetni arrafelé, amerre mi tartanánk üdvözítőnek. 

 Lehet, hogy egy jó ideig még arról fognak szólni a választások, hogy van-e remény a kölcsönös gyűlöletkeltésen alapuló elit cicaharcon kívül bármilyen másik útra. De ha úgy állunk hozzá a választásokhoz, hogy az elit bármelyik oldalát a részvételünkkel legitimáljuk, azzal a nép elit általi kizsákmányolását támogatjuk. Függetlenül attól, hogy a kétfejű sárkány melyik feje okádja éppen a kénköves tüzet, nem ülhetünk fel a másik fejére harcolni, hiszen azzal éppen a sárkány által erőltetett logikáját erősítjük tovább.

Amint az LMP-s amazonok kicsit meghúzgálták az oroszlán bajszát a földörvény zárószavazásakor, rögtön lekerült a Tisztelt Ház napirendjéről az LMP frakcióalakítását lehetővé tevő javaslat. Komolyan azt gondolják, hogy fegyelmezési eszközként élhet a Fidesz a nép képviseleti jogával? Majd nem szólalunk fel a vállalhatatlan ügyeknél, csak azért, mert lehetővé tették a frakciónk újraalapítását? Az én számat biztos nem lehet befogni azzal, hogy frakcióban ülhetek a függetlenek helyett. Sőt, ha frakciónk lesz, még hangosabban állhatunk ki a rendszer ellen.

Nem az LMP-nek jár a frakció, hanem azoknak, akik joggal várják el, hogy az oligarchapártokon kívül legyen egy józan hang a Parlamentben. Irtózom a személyre szabott jogalkotástól, így azt sem bírom, ha rám, vagy a közösségemre szabnak külön törvényt. Véleményem szerint minden pártnak jár a parlamenti képviselet, amelyet az állampolgárok arra érdemesnek tartottak a választásokon. Ezt a véleményemet akkor fenntartom, ha éppen az aktuális érdekeim, majd mást fognak mutatni.

De ez a közjáték nem az LMP-ről vagy a Fideszről szól. Ez az úrhatnám lépés annak a folyamatnak a szerves következménye, ahol a politikai elit teljesen elszakadt az néptől. A hatalmi pozícióban lévő elit nem döntheti el, hogy ki képviselheti az állampolgári érdeket, ezt csak az állampolgárok dönthetik el. Amíg a politikai elit saját, és az őt finanszírozó Tudjukkik érdekét mindig előrébb helyezi a közérdeknél, addig csak alulról jöhet változás. Lehet a legtisztességesebb embereket is beküldeni az oroszlánbarlangba, de ha tömegek nem mennek utánuk, addig csak arról lehet a bent lévő keveseknek beszámolni, hogy oroszlánszag van odabent.

A mai napi kapkodós adóemelés eloszlatott minden illúziót, amit tápláltam Varga beiktatásakor. Azt gondolhattuk, hogy  a matolcsyzmus után némileg kiszámíthatóbb költségvetési politika jön, azt remélhettük, hogy elkezdenek majd számolni az NGM-ben. De nem. Hiába bukott felfelé Matolcsy, a kiszámíthatatlanság és a rossz tervezésből fakadó állandó adóemelések rendszere maradt.

Itt ülök a bizottsági ülésen, és semmi nem változott a régi költségvetési bizottsági ülésekhez képest. A fideszesek kerek szemekkel néznek, hogy megint mihez kell adniuk a nevüket, a jobbikos elnök az eljárásrend tarthatatlansága miatt háborog, a régi mszp-s költségvetési trükkök ezermestere csak figyel, ilyet még ő se tudott produkálni. Én pedig megint bekérdezek, de megint nem válaszolnak rá érdemben. Számok ismét nem szerepelnek egy adóról szóló törvényben, Pont úgy megy ez, mint az elmúlt három évben mindig.

Matolcsy alatti havi rendszerességű rendkívüli költségvetési módosításokkor, legalább arra ügyeltek, hogy a költségvetés főösszegét módosítsák. Most ez is elmaradt. Nem kérdés, hogy ramaty állapotban van a költségvetés. A infláció túltervezett volt, a tranzakciós adóból elvárt bevételek alapból irreálisak voltak, az útdíj és a pénztárgépek bekötésének bevezetésének időpontja a tervezéskor is tarthatatlan volt. Lehet és kell is korrigálni, de nem így. Nem lehetne a stadionépítéseket leállítani? Miért nem gondolkoznak el a miniszterelnökség kommunikációs kiadásainak a csökkentésén? Miért megint a telefonálókkal, bankolókkal kell megfizettetni a fideszes nagyzási hóbortjukat? 

Soha nem látott egyetértés mutatkozik a Fidesz és az MSZP között az offshore cégek EU-s támogatásának elhallgatása ügyében. A régi pártok vagy egzotikus szigeteken képzelik el a hazai fejlesztéspolitika fókuszpontjait, vagy az oligarcha-pártok közös mutyijáról van ismét szó. Az újabban az atlatszo.hu-n is napvilágra került támogatási lista kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a fejlesztéspolitika nem hazánk fejlődését, hanem az offshore-os haverok kifizetését szolgálja.

A támogatási listából kiderül, hogy tavaly alapított, valamint a támogatás odaítélésének időpontjában ciprusi, seychelle-szigeteki, szingapúri tulajdonban álló cégek is kaptak 2012-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül uniós támogatásokat.  Olyan cégeket is találunk, amelyek az előző évi nettó árbevétel nélkül jutottak több százmilliós támogatáshoz.

Az LMP egy vizsgálóbizottsági kezdeményezéssel kereste meg a parlamenti pártokat. A Fidesz és az MSZP cinikus módon elutasította a vizsgálatot. A tömött zsebű politikusok takargatják a feneketlen zsebű pénzembereik üzelmeit, miközben a fejlesztési forrásokat az üres zsebű állampolgárok elöl veszik el. Ameddig a beruházások túlnyomó részét adó fejlesztési források a régi pártok pénzembereihez folynak, addig nem Magyarország teljesít jobban, hanem csak az oligarchák.

A hazai korrupció minőségi szintet lépett. Már nem úgy megy, mint régen a szociknál, ahol csak a megfelelő embernek kellett a megfelelő nokiás vagy viszkis dobozt vinni. Most egy mutyihálózat kerítette markába a magyar államot. A feneketlen zsebű oligarchák törvényeket hozatnak a tömött zsebű politikai helytartóikkal azért, hogy az üres zsebű állampolgárok által bepengetett közpénzt becsatornázzák a hálózatba.

Állatorvosi lóként is bemutatható a pénztárgép-biznisz. Valójában a gazdaság kifehérítése a projekt célja, ám a törvényhozó olyan technológiai feltételrendszert szabott, amelynek magyar cég nem tud megfelelni. Ezért a külföldi szolgáltató cégeket egy vaskos nebraskai offshore-szállal bíró vállalat, a Mobil Adat Kft. fogja koordinálni.

A képlet egyszerű: állami megrendelés vagy szabályozás -> haverokra szabott kiírás -> offshore cégen keresztül a profit kivitele.

Számtalan ilyen ügy jön fel mostanában a kajmán-szigeteki állampolgársági biznisztől az EU-s pénzek offshore cégeken át való kifolyatásáig. A mutyiháló közepén pókként ott csücsül Simicska Lajos, aki habár több cégben is érdekelt, és a hálózat zászlóshajója, a Közgép egyedül 3,2 milliárd profitot termelt tavaly, valahogy még sincs fent a száz leggazdagabb magyar listáján. A hálózat közepén ülő feneketlen zsebűek nem kérkednek a vagyonukkal, csak növelik ezt a kisgömböcöt a tömött zsebű politikusaikkal, s mindezt az üres zsebű állampolgárok kárára. Hiszen amennyi pénzt kilopnak az államból, annyival több újabb sarcot kell kifizetni. Erre a problémára nem az a megoldás, hogy kicseréljük az oligarchákat, hanem az, ha korrupciómentes rendszert hozunk létre.

Az alapból abszurd, hogy mi folyik a MÁV-nál évtizedek óta. (Leginkább adófizetői pénz folyik szét, illetve a csókosok zsebébe.) Ám a mostani gyorsvonati felár bevezetésével tovább hergelik csak az egyszerű utasokat. Milyen az már, hogy mindenkinek emelünk a jegyáron kivéve a képviselőket? Jogosan ábrándulnak ki az állampolgárok tömegével a demokráciából, amikor azt látják, hogy nekik egyre többet kell fizetni az egyre rosszabb szolgáltatásért, de kiváltságosoknak nem kell.

Átlagban heti 5-600 kilométert vonatozom, főképpen a Nyugati-Kecskemét vonalon. MÁV-Start kártya megváltásával 50 százalékos kedvezménnyel, az esetek túlnyomó részében 2. osztályon. Most miért pont nekem ne kéne megváltanom az 1100 forintos jegy mellé a 170 forintos pótjegyet az elég jó fizetésemből, mikor a barátaimnak a pályakezdő bérükből ki kell szurkolni ezt a lóvét is? Félreértés ne essék, nem a saját pénzem ellensége, hanem az adófizetői pénzek barátja vagyok. Nem az egyszerű utasokkal kell kifizettetni azokat a fejlesztési összegeket, amiket lenyúl a Simicska-féle kisgömböc.

Talán a MÁV fejlesztését nem az utasok megfejéséből kellene megoldani, hanem a sokmilliárdos, túlárazott, közgépes vasútfejlesztési pénzek megspórolásával. A Püspökladány-Szajol közötti szakasz annyiba fájt az adófizetőknek a Simicska zsebének tömködésével, hogy abból a pénzből akár aranyozott sínpárokat is lefektethettek volna. A vasúti körgyűrű fejlesztésének 350 milliárdja is kerülhetett volna jobb helyre a Közgépnél.  

Az idei március 15-e forgatókönyvét Örkény sem tudta volna pikírtebben megírni. Egy tavaszi hóesés okozta káosz a jelenlegi magyar politikai rendszer állatorvosi lovává lett. A történések abszurditása azonban felszínre hozott olyan társadalmi jelenségeket, amik reménykeltőek a rendszer újraindítása szempontjából.

Miközben a szabadságharcos miniszterelnök a gyarmatosítók asztalánál tölti a nemzeti függetlenségi ünnepet, hó lepi be az országot. Tízezrek ragadnak az utakon, százezrek áram nélkül. A kormányzati kommunikáció szerint minden kézben van tartva, csak maradjon az egész ország a járművében, ha kifogy a benzin, akkor üljünk át máshová. A több ezer helyi önszerveződő állampolgárral nem elégedett a belügymin, a káosz eszkalálódásakor önmagát kitüntető katasztrófavédelemmel viszont igen. Mindeközben a vonatok a Déli pályaudvartól a Déli pályaudvarig közlekednek. A nemzeti függetlenségi ünnep csúcspontjaként az osztrák hókotrók behívásával sikerült úrrá lenni a felforduláson. A katasztrófa helyzetet bejelentik, amikor véget ért a káosz.

Az ünnep alkalmából egy nem művész kapja a legrangosabb művészi elismerést, egy trollforgató a legkomolyabb állami újságírói díjat. A független kormánypárti civilek már hetek óta rettegnek a bomlasztó elemektől, és lemondták a tömegrendezvényt. Az MSZP-től független E14VSZPMPVSZ vörös szegfűvel ünnepel. Egy vonatbalesetkor sírva fakadó volt miniszterelnök határozott fellépést követel. A legnagyobb rendezvényt egy kávéházi politikai stand up-pal a legkisebb ellenzéki párt rendezi. A Fidesz elnökségben azon tanakodnak, hogy bevegyék az alkotmányba a hótorlaszok tilalmát.

Az abszurd ünnep legnagyobb vívmánya, hogy kiderült, ha az állam becsődöl, az emberi segítségnyújtás működik. Ha nem szolgáltat hírt a közszolgálat, akkor ott van a facebook. Ha nincs elég gép és ember a hivatalos szerveknél, jönnek az önkéntesek. Ha nem csak az uralkodással, hanem a kormányzással is foglalkozna a Fidesz, akkor soha nem derült volna ki ilyen szépen, hogy mi magyarok, megoldjuk önszerveződve a legnagyobb problémákat is. A kölcsönös emberi segítségnyújtásból kinövő mozgalom hozhatja el a kölcsönös gyűlölködésen alapuló abszurd politikai rendszer végét.

Kiderült, hogy nemcsak Zsiga Marcell, hanem Szíjjártó Péter vagyonbevallásában is nagyobb vagyon-növekmény szerepel, mint azt a fizetésük megengedné. Ebből nemcsak az következik, hogy alaposan feltételezhető az, hogy vagy tisztázatlan úton voltak jövedelmeik, vagy fényevőként olyan belső kiválasztási rendszerük van, ahol az input a fény, az output a pénz. Hanem az is kiviláglik az esetükből, hogy vagy magasról tesznek az egészre, vagy az egyszerű osztás szorzás matekkal is elemi gondjaik vannak.

Lehet felháborodni évről évre a mindenkori kormánypárti képviselők pofátlan vagyonnövekedésén, vagy felállíthatunk egy olyan ellenőrző mechanizmust, ami féken tartja az elkanászodó politikusokat. Szerintem az volna a legtisztább, hogy a kiemelt korrupciós kockázattal járó feladatköröknél éves szintű vagyonvizsgálatot rendelne el a NAV. Mindenki számoljon el azzal, hogy honnan telt nagy bankbetétre, családi házra, luxusautóra. Hogy hivatalból indítottak-e eljárást a mostani két fideszes ügynél, azt nem tudom, de itt most annyira kilóg a lóláb, hogy nehezen tudják elkerülni, ha a szakszerűség látszatát fent akarják tartani.

A két vagyonosodó fideszes úgy rázta meg a pofonfát, hogy az összes képviselőre is rávetül az árnyéka. Hiszen ha ennyire kamu vagyonvallásokat simán meg lehet úszni, akkor joggal gondolja azt az egyszerű adófizető, hogy itt minden képviselő csal és lop. Pedig lehet tisztességesen is csinálni. Lehet úgy politizálni, hogy nem dagad tovább a képviselő zsebe, mint azt a törvényes jövedelme engedi. Azért kell, hogy következménye legyen a Zsiga-Szíjjártó ügynek, hogy a megmaradjon az esélye a tisztességes politizálás képének.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján mi sem lehetne méltóbb megemlékezés, mint az ügynökügyek rendezése. Miért nem képes a Fidesz kezelni az ügynökügyet? Miközben harcos antikommunizmusa az egyetlen dolog, ami összeköti a mai Orbánt a ’89-es önmagával. Talán túl sok a vörösből narancsos alsógatyára váltott ember a kormánypárti sorokban? Talán igaz az a szóbeszéd, hogy a rendszerváltáskor minden ellenzéki párt vezetőségébe küldtek embereket a szolgálatok? Talán még ma is meghatározó helyen vannak ezek az emberek?

kép:bodoky.blog.hu

Ma a Parlamentben a fideszes és KDNP-s képviselők beszéltek a kommunista múlt rendezése kapcsán utcaátnevezésekről, az MSZP erkölcsi örökségéről, de a legkényesebb témát, az ügynökügyeket, úgy kerülték, mint Harrach Péter a melegfelvonulást. Az LMP ügynökkérdést rendezni kívánó törvényjavaslatát egy éve lesöpörték a kormánypárti gombnyomogatók, arra hivatkozott a miniszterelnök, hogy majd egy bizottság kezeli az ügyet fél éven belül. Azóta még a bizottság sem állt fel.

Mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz legalább annyira retteg az ügynökkérdéstől, mint az egyszeri szélsőjobbos a saját szavainak következményeitől?  A mi generációnknak is fontos, hogy ez a kérdés rendezve legyen. Nem azért mert érintettek lehetnénk az ügyben, hanem azért mert az ügynökügy mutat rá legélesebben, hogy a rendszerváltáskor valami nagy mutyival osztották le egymásnak a lapokat az állampárti és az akkori ellenzéki politikusok. Akkor temette el egy egész nemzedéket Orbán a hatodik koporsóba. Ha sok más mellett, tisztázzuk az ügynökügyet, akkor nem temethetik el a generációnkat a hetedik koporsóba.

Nyílt levél Zagyva György Gyulának

Zagyva György Gyula azok után, hogy tahó módon zaklattad Osztolykán Ágit, még rám akarod kenni a gyökérséged. A veled egyívású széljobbos arcokban nem a szellemi világtalanság és a nappali sötétség a legidegesítőbb, hanem a melldöngető keménykedés mögött meglévő sunyi gyávaság. Ki hallott már olyat, hogy a pacalfejű operettnácik egyedül álltak volna ki egy csoport ellen keménykedni?  Fordítottjára annál több példa van. Ki hallott már olyat, hogy kiállt volna egy jobbikos a saját elmondott kínos szavaiért, és nem sunnyogta volna el, mind a zsidó listázást. A saját sokaságuk erőt és bátorságot ad a faék bonyolultságú gondolatkörből fakadó frusztrációk agresszív lerendezéséhez. Ahogyan rrrockout és liverbird mikrobloggerek írták, nekünk vannak a világon a leggyávább nácijaink. Az első keresztkérdésre menekülnek, a saját közegükben meg izmoznak.

Zagyva először az indexnek azt állította, hogy „reflex-szerű, félhangos megjegyzést tett", majd a hunhíren már az jön, hogy „szexista megjegyzéseket Vágó Gábor és Ivády Gábor független képviselők tettek Osztolykánnak”. Az a helyzet, hogy hétfőn a szavazások után elmentem a Parlamentből, ha kell tanúsítani is tudom, így ott sem voltam a kérdéses szituációnál.

kép: deadmanirde.tumblr.com

Mond a szemembe Gyula, hogy én mondtam, hogy „ledöfném” az Ágit, ne a sajtóban próbáld magad mentegetni! Mert valójában szerintem, nem is a tahóságodat próbálod kimagyarázni, hanem félsz attól, hogy az általad csak „kannibálokként” emlegetett véresszájú bajtársaid mit szólnak, ahhoz, hogy te egy cigánnyal is elmennél. Ahogyan a veled rokonlélek, a diákokat egrecíroztató huligán mondta: „próbálj már meg férfimódon viselkedni, és álljál ki a szavaidért, amit elmondtál.”

Ui: Pontosan tudom, hogy most sok zaklató levelet fogok kapni a bandádtól. De nem bírom szó nélkül a sunyi agressziót, beszólok a jövőben is, akkor is ha fenyegettek.

UPDATE: A folyosón bocsánatot kért, az ügy részemről lezárva

A hallgatói érdekképviselet rendszere alapvető reformra szorul. Ha a HÖK rendszer évtizedekig (!) elvisel olyan jelenségeket, mint az önmaga jelölését elfogadó szegedi Török Márk, vagy a hallgatói csajokról táblázatot vezető Jobbikhoz közeli ELTE vezetők. Akkor ott nem rendszer anomáliákról van szó, hanem az úrhatnám hökös tempó sokszor a rendszer része.

Véletlenül sem szeretném azt állítani, hogy minden hökös visszaél a hatalmával, és csak a saját érdekét nézni. Nagyon sok tisztességes HÖK vezetővel volt alkalmam együtt dolgozni, akik szintén látták a hallgatói érdekképviselet hibáit. Motiválatlan hallgatók, alacsony legitimáció, a hallgatóktól elszakadt HÖK vezetők, uram-bátyám viszonyok. Ismerős ez valahonnan más szintről is? Sajnos a hallgatói érdekképviseletből kinőtt politikusok egy része is ennek a kontraszelekciónak lett az áldozata.

Ilyen az évek óta az ELTE BTK HÖK körét közvetetten irányító jobbikos Szávay is. A hétfői napon Novák Előd még a Kubatov listák ürügyén kabarét csinált a Parlamentből, kedden kiderül, hogy a jobbikosoktól sem áll messze a szavazókról való információgyűjtés. Az egyetemi közélet immunrendszere gyenge, ha évtizedekig képesek ilyen jelenségeket elviselni.

Amennyiben a hallgatók felismerik azt, hogy a hallgatói érdekképviselet reformja nélkül nem maradt más nekik, mint az utcán való fel-alá mászkálás, akkor felveszik a követeléseik közé egy átláthatóbb, demokratikusabb, több hallgató részvételét biztosító érdekképviseleti reformot. Több megoldás is létezne erre a holland mintájú kötelező egyetemi diákszervezeti tagságtól, az e- demokrácia egyetemekre való bevezetéséig. A kérdés az, hogy a hallgatók meg tudják-e vívni jogos harcaikat a mindenkori kormányzattal, amikor maga a HÖK rendszer is reformra szorul.

A totojázásnak hosszú idő után most vége lett. Annak szurkolok, hogy mindkét stratégia sikeres legyen két külön pártban, hiszen egyben csak a helyben járást okozott a két irány ütközése. Nem maga a kiválás a tragédia, hiszen az eddig minden párttal megtörtént, hanem ami utána jöhet. Most rajtunk áll, hogy nyertes-nyertes szituációt állítunk elő, vagy benne ragadunk a lefelé tartó spirálban.

Ha mindkét stratégia sikeres, azzal az ország nyer a legtöbbet. Hiszen az Orbán ellen gyülekező baloldaliak egyesült táborában ott lesz az a zöld szín, mely szívemnek oly kedves. Valamint az eddigi elitek felszínen gyűlölködő és a háttérben pacsizó politikájának is lesz kihívója. Ha sikerül külön-külön elég sok állampolgárt az ügyeink mellé állítani, akkor ők is erősebbek lehetnek a baloldali kerekasztalnál, és mi is parlamenti képviseletet tudunk nyújtani az elitváltást akaró százezreknek. Ha azonban úgy veszekszünk, mint ahogyan a régi pártok tették, amikor kiléptek belőlük, akkor egyik stratégia sem jön be, és annak csak a Fidesz a nyertese.

Habár én a kongresszuson az egyben maradás mellett érveltem, de tudomásul veszem a döntést. Megértem Jávor Bencét, amikor azt mondta, hogy „Nem szeretnénk blokkolni az LMP munkáját. Az a jobb, hogyha mindenki a saját stratégiája mentén tud tovább dolgozni.” Végre felszabadulnak azok a teremtő energiák, amiket lekötött a hideg polgárháború. Most mindegyikünk a saját útján indulhat el a régi közös cél felé. Aztán könnyen lehet az is, hogy ezek az utak találkoznak majd a jövőben, amikor a Fidesz rendszer bukását követően, a régi baloldali elitről is kiderül, hogy nem tud jobbat, mint amit eddig felmutatott.

Egy jó hírrel kell kezdenem: most már biztos a Fidesz-bukta. Nem amiatt repedt meg a gránit szilárdságú NER, mert a kormányzás annyira kusza, mint Matolcsy szeme- és gondolatvilága. Nem is azzal játszották ki magukat, hogy Simicska minden állami pályázatot lenyúl, ami egy zongora értékénél nagyobb. Hanem a 13. havi nyugdíj ötlete hozta el Orbán rendszerépítési álmainak a végét.

2012-13 telén a nyugdíjas jóléttel legitimizált autokrácia látszik felül kerekedni a jól képzett fiatalok munkájára alapuló demokrácia elképzelésén. A fiatal demokratákból nyugdíjas autokratákká lettek. Szembeötlő példája ennek, hogy a diáktüntetések csúcspontján, ahelyett, hogy a fortyogó egyetemisták és gimisek kedélyeit a Műegyetemre ment volna csillapítani a miniszterelnök, a Parlament puccos termében smúzolt a nyugdíjasokkal. Ez idáig minden társadalmi csoport tyúkszemére ráléptek, kivéve a nyugdíjasokét. A vállalkozók, a közalkalmazottak, az egyszerű melósok, a diákok, az adófizetők fizetik meg a nyugdíjasoknak tett udvarló gesztusokat. Egyre több újabb kisadót kell nyögni a csökkenő reálkeresetekből amiatt, hogy a nyugdíjak reálértékét növelni lehessen. Véleményem szerint a jó nyugdíjrendszer kiszámítható és az együtt sírunk együtt nevetünk-elven alapszik, nem a politikai marionett bábú szerepén.

(kép: Marabu)

Ez a 13. havi nyugdíj végzetes az országnak, mert az egyre rosszabbul élő, egyre kevesebb számú adófizetőnek kell eltartania az egyre több, relatíve egyre jobban élő nyugdíjast. Eközben a potenciális adófizetők elhagyják az országot, mert semmi reményük nincs abban, hogy nekik valaha legyen nyugdíjuk. A kormány meg utánuk küld pár embert, hogy szervezzen diaszpórát, ahelyett, hogy itthon tartaná őket.

A nyugdíjasoknak tett násztánc rövid távú hatásai még kedvezőek is lehetnek a kormánynak, mert a pőre pénzosztogatással a legjobban mobilizálható és a legnagyobb választói csoportról van szó. Ámde már középtávon a politikai szemétdombra vezet ez az út. A Fidesz egy olyan politikai pályára zárta be magát, ahol az MSZP otthonosan játszik. Ígérgetni, majd választás előtt egyszeri nagyobb nyugdíjemelést más adóemelésből finanszírozni, ez régi trükk. Láttuk, hova vezetett. Mindeközben az adófizetők, és a jövő adófizetői átverve érzik magukat. Nem véletlenül áll olyan csehül az MSZP a fiataloknál, most a Fidesz is leküzdi magát arra a szintre. Nem szabad hagyni, hogy az egyesült baloldal és a Fidesz a nyugdíjasoknak tett licitversennyé degradálja a 2014-es választásokat. Az adófizetők érdekeit is képviselnünk kell, különben nem lép ki a rövidtáv vezérelt saját árnyékából a magyar politika.

Egy államnak tisztelnie kell a nyugdíjasait, hisz valaha ők is befizették az adójukat a szüleik nyugdíjáért, de tisztelnie kell azokat is, akik kifizetik az adójukból a nyugdíjakat. A Fidesz a jövő adófizetői helyett a múlt adófizetőit választotta. A múlt elkezdődött. Bízom benne, van annyi tudatos adófizető, hogy gyorsan be is fejezze ezt a sorvasztó fejezetét az ország történetének.

Az LMP fejlődéstörténetének felnőtt korszakába lépett: dönteni tudott. Maradt az LMP az, aminek indult. Amikor hiteles civil szervezeti vezetőként zászlót bontottunk, tudtuk azt, hogy nem lesz könnyű a politikusi lét, nehéz döntéseket kell meghoznunk. Most egy útelágazódáshoz értünk: elmegyünk balra a régiekkel, vagy maradunk középen, szövetkezve az újakkal. Elindultunk a nehezebb, de egyenes úton előre.

Vállaltuk azt, hogy egy döntésnek rövidtávon meg kell fizetnünk az árát, és ennek a stratégiának a gyümölcsei csak később érnek be. Habár a szirénhangok arra csábítottak minket, hogy csak az egy a zászló, egy a tábor-elv mentén lehet leváltani a pártállami rendszert, mi mégis hűek maradtunk a se nem jobb, se nem bal, hanem előre zöld alapelvhez. Nem jobboldali fordulat történt, ahogy egyesek beállítani szeretnék, hanem elmaradt a baloldali fordulat.

Az állampárt megbuktatásához minél több szavazónak kell elfogadható ajánlatot nyújtani. A Haza és Haladás elemzése is arra jutott, hogy a 2014-es választások megnyerése lehetetlen a volt Fidesz-szavazók meggyőzése, a volt fideszes körzetek megnyerése nélkül. Egy balközép formáció az ancien régime arcaival nem tudja megszólítani ezeket a választókat. Ha csak a régi elit, Orbán és a szélsőségesek között lehet választani, akkor sok józan gondolkodású választó politikai hajléktalan marad. Az LMP küldetése az, hogy elvi alapon állva, szakmai munkával, minél több szavazót tudjunk megszólítani a pártállami rendszer megbuktatása érdekében. Becsuktunk egy ajtót azért, hogy egy másikon bejöhessenek azok, akikkel középről lehet leváltani a Közgép rendszerét.

Elérkezett az utolsó előtti stáció. A pártállamnak eddig sem volt semmilyen önkontrollja, a rendszerben lévő fékeket és ellensúlyokat már régen kiiktatta. Eddig a narancsuralmi rendszer prominensei valamennyire igyekeztek igazodni az európai normákhoz, és nem köptek az asztalra, csak a sarokba. Most már ez sincsen. „Brüsszelben pedig már úgyis elkönyveltek minket rossz gyerekeknek, eggyel több vagy kevesebb rosszpont nem számít”.

Avagy minden mindegy. Mint az iskolás, aki megkapta a sokadik osztályfőnöki intő után az igazgatói intőjét is, ezen felbuzdulva belerúg egyet az osztálytársaiba. Most már az állampárt leveheti az úriember jelmezt, nem kell ügyelni semmilyen civilizációs normára. Sárosan is mehet a csizma az asztalra. Az arrogancia és úrhatnámság előtt nincsen belső korlát. Teljesen ki lehet fordítani a valóságot.

kép forrása: fideszfigyelo.blog.hu

Az ellenzékben eddig is tisztában voltunk ezzel. Az LMP akciói tizedannyit sem ütöttek volna a médiában, ha a rendőröket nem uszítják ránk a Parlamentnél, ha Selmeczi Gabriella a Közgép szóvivőjeként nem megy el az LMP irodához, ha Kövér László nem dobálja meg a kék cédulákkal Jávor Benedeket. A hatalom arroganciája eddig még mindig visszaütött a történelem során.

A Fidesz uralkodásának nem a gazdasági ámokfutás, vagy a demokratikus keretek lerombolása fog véget vetni, hanem a saját cinizmusuk. Sok magyar állampolgár fogat szívva bírja a gazdasági nehézségeket, tűri a jogtiprásokat, de a pofátlan cinizmustól kinyílik a bicska a zsebükben. A cinizmusnak nincs már határa. Ezért a Fidesz bukása is egyre közeledik.

A harmadik köztársaságnak vége. A negyedik most épült ki. A szereplők ugyanazok, a rendszer más. A mindenkori nyertes egyeduralommal bír, a központi hatalom korlátlan, oligarchák tartják rabságban az államot. A kérdés az, hogy csak a szereplőket akarjuk kicserélni ebben a rendszerben, vagy az egészet kellene elhajtani a vérbe?  

Tegnap elmentem a Milla által szervezett beszélgetésre, ahol művészek, értelmiségiek beszélgettek a politikai szimbólumok szerepéről. Majdnem sikerül valamire jutni a szimbólumok teremtődésének spontaneitásával kapcsolatban, de az állandó jobboldalhoz való viszonyítás egy-két megszólalót gondolati béklyóban tartott. A végén persze heveny politizálásba fulladt a rendezvény, ahol kiderült, hogy a Milla egy nagy bejelentésre készül, és szeretnék, hogy a jobb oldallal szemben álló „köztársaságpártiak” egymáshoz közeledjenek.

Nem tetszik a rendszer nekem sem. Ezért azt gondolom, hogy nem a polip fejét kell kicserélni olyanokra, akik morális, gazdasági és politikai válságba vitték a harmadik köztársaságot, és megágyaztak a negyediknek. Valódi rendszerváltás kell, és nem egy újabb gengszterváltás. A rendszer megdöntéséhez nem a jobboldalt kell legyőzni, hanem önmagunkat. Ki kellene szállni az állandó ellenségképzésen alapuló negatív spirálból. Nem a rövidtávú különböző „oldalak” hatalmi céljait kellene csak figyelni, hanem hosszú távon az ország egészét. Ez vonatkozik minden csoportra és közösségre is.

Lehet és kell is vitatkozni, a mikénten és a hogyanon, de hagyjunk fel az állandó rettegéssel. Mást képzelünk el sokszor a részletekről, de egy biztos: olyanokkal nem lehet rendszert váltani, akiknek a legfőbb érve az, hogy mindegy mi lesz, csak „azok” ne jöjjenek vissza. Pozitív állítások kellenek. Egy útmutató, hogy miként kerülünk ki a kátyúból, és garanciák arra, hogy az előző rendszerek hibáit ne kövessük el újra. Mi kellene ehhez? Tisztelet és bizalom, egymás iránt.

A Fidesz Magyarországot gyarmatosító hadjárata korántsem ért még véget. A gyarmatosítás új szakaszában már nem is titkolják kilétüket az államot is gyarmatosító maffiacsoportok vezetői. A gazdasági háttérbirodalom oligarcháiról az átlátszó.hu rajzolt tablót. Most nyilvánvalóvá vált, hogy a minisztériumok is ki lettek iktatva a Nemzeti Együttműködés rendszeréből. A Habony Művek (hivatalos nevén Századvég), a „helytartóin” keresztül gyakorolja az uralmat a minisztériumok felett. Már a gyarmatosítás nyelviekben is nyilvánvalóvá vált.

A közpénz magánvagyonná alakító maffiaszervezet működésével kapcsolatban már a közbeszéd részévé lett az LMP által indított ’oligarcházás’. Ennek egy viccesen szomorú példája az, amikor egy fiatal srác odajött az EFOTT-on, hogy mióta küzdünk az oligarchák ellen, azóta tudja, hogy ő oligarcha akar lenni. Ahogyan az átlátszó.hu is megírta, olyan intézményesített közpénzrablásról van szó, amely túlmutat a „hagyományos” kenőpénzes korrupción. A törvényhozás, a pénzügyi források elosztása, a földek kiosztása is az oligarchák kezében van.

A fideszes politikai boszorkánykonyha főszakácsa kivette az állami intézményrendszer működtetését is a választott képviselők kezéből. Az index kiváló összeállítást végzett a Századvég kapcsolati hálójáról. Csak nem merült fel sehol, hogy mit is csinál valójában a Habony Művek. Ők irányítják a kormányt. Lehet hatékonyságra hivatkozva mindent kiszervezni a régi haveroknak a minisztériumból, csak akkor minek tartjuk fent az adóforintokból a minisztériumi bürokráciát? Jah, hogy ezért kell leépíteni az államapparátust az IMF-re hivatkozva, hogy majd Habonyék úgyis megoldják okosba’ a Századvégénél?

A pénz Simicskáéké, a hatalom Habonyé. Ki választotta meg őket? Kiállnak ők a nyilvánosság elé? Meddig hagyjuk, hogy a háttérből irányítsák az országot? Nem a Selmeczi Gabriellák, és Szíjjártó Péterek a valódi irányítók, ők csak a maszatolást és a figyelemelterelést végzik. Figyeljünk azokra, akik valóban felelősei az ámokfutásnak, habár ők a háttérben akarnak maradni, de az igazi hatalom az övék, és nem a képviselőké.

Lázár János kivillantotta az oligarchia-kormányzás foga fehérjét. Ha valaki csalárd módon visz csődbe céget, az ezentúl az állami szektorban lehet vezető. Teljesen jogosan, ez tiltott a magánszektorban. Ez a törvényjavaslat kiváló példája annak, mit is gondol a Fidesz az állami vagyonról és az állami vállalatokról. Csalókat ültetnének az adófizetői pénzen bőségesen kibélelt állami vezetői pozíciókba. Kinek állhat ez érdekében? Kinek vannak céghálózata a kormány közelében?

Az állam, mint jó gazda eszméje fel sem merül. Már nem az állami cégek rendbe tételéről beszélünk, nem is az állam gazdasági szerepének a leépítéséről, hanem arról, hogy csalókra bízza rá a Fidesz a közvagyont. Az üzleti és az állami korrupció összefonódásának vagyunk tanúi, de nem kell, hogy néma elviselői is legyünk.

Elfogyott a narancsos stróman gárda? Már a Simicska-birodalom csődbe ment cégeitől kell keresni embereket a zsíros állami pozíciókba? De ki is lehet ezen törvényjavaslat mögött? Ki az a szuper-képességű vezető, aki, bár csődbe vitt magáncégeket, a narancsuralmi rendszer állami cégei tárt karokkal várják? Kire szabott már megint külön törvényt a Fidesz? Kire írta Lázár a lex állami csalót?