Magyarország maholnap korszakot vált. Véget ér a III. Köztársaság, és jön egy új rendszer. Fontos kérdéssé válik az egyéni és közösségi szinten is, hogy ki miként viszonyul az Orbán rezsimhez. Egyik oldalon állnak azok, akik a Fidesz rendszer fizetett tapsolói, és azok akik egzisztenciális érdekből, vagy egyéni habitusból a struccpolitikát választják. Másik oldal jóval színesebb, de egy valami összeköti őket: a köztársaság eszméje, a valódi népképviselet elve, és egy új köztársaság megteremtésének igénye.

Eddig is egy hasonló törésvonal szelte ketté a társadalmat: a Kádár rendszerhez való viszony. A kádári nomenklatúrára építő és a kádári létbiztonság emlékképével kampányoló MSZP, és a szavakban erősen antikommunista Fidesz szembenállása is erre a törésvonalra vezethető vissza. 2010-re ez elhalványult, de Orbán megvalósította Debreczeni József legdurvább lázálmát: visszahozta a Kádár rendszer hangulatát. Csakhogy a jogbiztonság hiányát a gulyáskommunizmus a létbiztonsággal ellensúlyozta. Ha befogtad a pofád, akkor volt egy egzisztenciális emelkedési pálya. Ez az esély mára elveszett. Nincs meg a „teli has” legitimációs alapja az Orbán rezsimnek. Kérdés, hogy mit talál majd magának a rendszer, hogy lenyomja magát az emberek torkán. Sajnos nem maradhat más módszere a Fidesznek, mint a Döbrögik általi egzisztenciális fenyegetés, illetve a rendvédelmi egységekre, a miniszterelnöki magánhadseregre (TEK) és a mindent látó Nagy Testvérre (NIBEK) épülő félelemkeltés politikája.

Egyéni szinten persze lehet, hogy megéri csöndben maradni, és kibekkelni addig, amíg hátha jön valami jobb, vagy el lehet húzni nyugatra. De ha mindenki vagy a sült galambot várja, vagy emigrál, akkor semmi sem fog változni. Ha nem alakulnak közösségek, amik egy új társadalmi, gazdasági és politikai rendszer megteremtéséért tesznek is a gyakorlatban, akkor itt marad a nyakunkon évtizedekig a kevés jómódú és sok koldus társadalma, az állam kiszámíthatatlanságára épülő matolcsyzmus, a narancsos vitamentes parlament, és vidéki úrhatnám Döbrögik uralma.

Aki kijön a Kossuth térre pénteken, az a félelemkeltésre építő Orbán rendszer új ellenállásának születésénél bábáskodhat. Ennek az ellenállásnak a célja, hogy az egyszínű narancsos Magyarország helyett megteremtsük a sokszínű IV. Köztársaságot. Nem tömegdemonstráció lesz, hanem egy szimbolikus lépés. Hisz, ahogy a Berzsenyi írja a Magyarokhoz című költeményében:

„… Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.”

Pénteken meggyújtjuk az ellenállás lángját, ami először csak pislákolni fog, de 2014-ig addig szítjuk, amíg el nem emészti az Orbán rezsimet.  Te kibekkelsz, elmenekülsz, vagy kiállsz a hazádért és a köztársaságért?

Pártunk és kormányunk vezetője megüzente Brüsszelből, hogy újra számolják a büdzsét. Csak az a baj, hogy ezzel minimum két hetet késett. Ha figyelembe veszi a hazai és a külföldi gazdaságkutató intézetek előrejelzéseit, (az ellenzéki pártokról már nem is beszélek) jóval hamarabb elkezdődhetett volna a korrekció. De megint el kellett menni a falig, addig mikor már koppan és fáj. Mindenkinek…

A 2012-es büdzsé Mekk Elek tervezője nagyot mert álmodni. Ami nem volna baj, ha nem ezermilliárdos adófizetői befizetéseket tervezne félre. Ha nem mindannyiunk bőrére menne a játék. Mindenki örülne a 1,5 % növekedésnek, sok devizahiteles család megkönnyebbülne a 268 forintos euró árfolyamnál. Azzal, hogy felelős pozícióban az álmait jóval a realitások fölé helyzete, az ország gazdálkodásának egészébe vetett bizalmat vesztette el. Ez a bizalomvesztés pedig az államadósság visszafizetésénél fáj az adófizetőknek. Nem kicsit, nagyon.

Jogilag már nincs sok lehetőség a rossz makrogazdasági adatokon alapuló költségvetési főszámok megváltoztatására. Az államháztartási törvény azonnali átírásával, a parlament kiiktatásával a kormány még csinálhat egy olyan költségvetést, ami kamu bevételeken alapul, és még beletesz 100-200 milliárd forintos a megszorítás csomagot.

Az eddigi tapasztalatokból merítve biztosan a fűnyíróelvet alkalmazva mindenhonnan elvesz majd egy kicsit, nem érdekli a kormányt az, hogy intézmények már így is a működőképesség határán táncolnak. Nem a húsvágó bárddal kellene elvégezni az életmentő műtétet, hanem sebészi szikével. Lenyesni a felesleges kiadásokat (pl stadionépítés), megnézni az állami forintok hatékony megtérülését, és ott hagyni pénzt, ahol erre valóban szükség van. Nem a tőzsdei cégek árfolyamveszteségét kellene az adófizetőkkel finanszírozni, hanem egy magas színvonalú oktatási rendszert.

Járai Zsigmond és Domokos László még akkor is megalapozottnak tartotta a büdzsétervet, amikor már nyilvánvaló volt annak tarthatatlansága. Nekik vállalniuk kell hibás döntésük következményét, és alkalmatlanságuk miatt le kell mondaniuk tagságukról a Költségvetési Tanácsban. A Fidesznek vissza kell vonnia a stabilitási törvényjavaslatot, amely a Tanácsot a parlament döntésével szemben vétójoggal, így alkotmányos puccs lehetőségével ruházza fel.

A tegnapi családjogi törvény vitájában nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánypárti álszent mamelukok nem értik a 21. századot. Nem értik, hogy miként élhet együtt szeretetben emberek közössége családban a nélkül, hogy házasság szentsége kötné össze őket. A legbornírtabb a nők és gyerekek fideszes családi szerepfelfogása. A nő helye a konyhában, még véletlenül sem a munkában, a gyerek helye a szobafogságban, még véletlenül sem közösségben van.

A Fideszben úgy állnak hozzá a fiatalokhoz, mintha papneveldében élne az egész ország. Az egész napos iskolában nádpálcás Hoffmann Rózsák verik bele a narancsos tananyagot a fejekbe, majd délután esténként szülői őrizetben lehet majd az utcán tartózkodni. A köznevelési törvényt most megfejelik a fiatal karanténnal. Még véletlenül se nőjenek fel önálló döntésre képes, saját tapasztalatokkal bíró, közösségben tevékeny fiatalemberek. Azokkal csak a baja van egy autoriter kormányzatnak.

Fidesz magára szabta a választójogi rendszert. Az új választási rendszer aránytalansága, a győztesnek járó kompenzációk, a határon túliak szavazati joga sok problémát vet fel magában. Azonban körzethatárok megszabásánál lóg ki leginkább a lóláb. Vágó Gábor kecskeméti LMP-s országgyűlési képviselő szerint azzal, hogy Kecskemét egyik felét Kunszentmiklóshoz kötik, másik feléhez hozzácsapják Tiszakécskét, a kecskemétiek képviselete csorbulhat a Parlamentben. Azt is sajnálatosnak tartja, hogy az mostani két egyéni képviselő sem szólalt még fel Kecskemét érdekében.

 Bács-Kiskun megyében olyan hagyományos központokat fokoz le a Fidesz, mint Kalocsa. Megbontják a Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert háromszög egységét, az út két oldalán lévő falvakat választanak el egymástól Bácskában. Nem a területi hagyományokra, és a logikára, hanem a Fideszé érdekei mentén rajzolta újra a Fidesz Bács-Kiskun megyét.

A Fidesz úgy alakította ki az új választókerületi rendszert, hogy ugyanannyi mandátum megszerzéséhez egy ellenzéki pártnak 3-5 százalékkal több szavazatot kell szereznie, mint a Fidesznek. E szerint a rendszer szerint 2006-ban a Fidesz nyerte volna a választást, 2010-ben pedig közel 80 százalékot szerzett volna a parlamentben. Kimutatható, hogy a hagyományosan Fideszes körzetek kisebbek, így kevesebb szavazatból születik egy fideszes mandátum, ennek bizonyítékai itt érhetőek el. A témához kapcsolódó további LMP-s videók itt láthatók.

Az LMP a választójogi törvényhez benyújtott módosító javaslatában azt kezdeményezi, hogy ne a parlament, hanem egy független szakértőkből álló bizottság jelölje ki a választókerületek új határait – mondta szerdai kecskeméti sajtótájékoztatóján Vágó Gábor országgyűlési képviselő. Az LMP-s politikus hozzátette: az európai mintára felállítandó Választókerületi Bizottság tagja a Központi Statisztikai Hivatal és az Országos Választási Bizottság mindenkori elnöke, valamint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által delegált három szakértő lenne.

A mai napon számon kért egy fideszes képviselő, hogy én milyen alapon videózok és fotózok az ülésteremben. Amikor rákérdeztem, hogy mi is ezzel a baj, akkor azt mondták a fideszesek, hogy a betyárbecsület nem engedi, hogy szunyókáló képviselőket fotózzak.

Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik csak szavazgatni járnak be a Tisztelt Házba, érdemi felszólalásokra csak szökőévente papírból olvasva képesek, közben felveszik a dupla juttatásukat polgármesterként és törvénygyári gombnyomogató képviselőként. Ők azok akik, ha érdemi vitára kényszerülnek hajnalban, akkor a következő héten minden egyes vitát időkeretbe tesznek, nehogy vitázniuk kelljen a Parlamentben.

 Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik ütvefúróval estek neki a demokratikus berendezkedés alapjainak, vagy „csak” hagyták leépülni a demokráciát. Azokkal sem árulok egy gyékényen, akik folyamatosan kiállnak a korrupció mellett, és leszavazzák a kampányfinanszírozásra tett LMP-s javaslatot. Azokhoz sincs semmi közöm, akik folyamatosan lejáratják a politikai elitet közpénzen folytatott egzotikus utazásaikkal. Engem nem köt össze semmiféle betyárbecsület azokkal, akik a gazdasági szabályszerűségekre fittyet hányó gazdaságpolitikájukkal csődbe viszik az országot, és elvárják, hogy az ellenzék tapsikoljon hozzá.

Nekem csak azokhoz a képviselőkhöz van közöm, akik komolyan veszik a képviselői esküjüket és aktívan részt vesznek a vitákban. Azokkal érzek szolidaritást, akik ha kell, 26 óra munka után megvédik a munkavállalók jogait. Azokhoz a képviselőkhöz tartozom, akik fel akarják számolni a korrupciót, nem pedig bebetonozzák egy gazdasági háttérhálózat uralmát. Én olyan képviselőket szeretnék látni a Parlamentben akik, belátják, ha zsákutcába vitték a gazdaságot, még a falhoz csattanás előtt korrigálnák a tévedésüket.

De ezekhez az önálló vélemény nélküli, törvénygyári gombnyomogatókhoz semmi közöm nincsen. A képviselő a választóit képviselje, ne a vezérének hajbókoljon elvtelenül! A nem gondolkodó gombnyomogató mentalitás miatt ábrándulnak ki tömegek a demokráciából. Újítsuk meg a demokráciát! Gondolkodjanak a képviselők, ne csak kórusban szavazgassanak!

A Parlament e heti napirendje, legalább olyan feszített, mint a múlt heti. Ha valóban komolyan vesszük az Országgyűlést, akkor ezen a héten is lehet éjszakai műszakokra számítani. Múlt héten sem brahiból vitázott az ellenzék órákat egy-egy törvényjavaslatról, hanem mert olyan horderejű javaslatokról van szó, amiket nálunk nagyobb demokratikus hagyományú országokban két éves társadalmi vita előz meg. Ez nem obstrukció, hanem alapos vita, a parlamenti ellenzék megadja azt a szükséges időt, amennyit ezek a javaslatok igényelnek. A túlfeszített napirend, pedig a Fidesz eddigi silány jogalkotási munkájának hibája.

Országgyűlési képviselőként az a minimum, hogy odatesszük magunkat a szakmai területünkön lévő vitákban. Ezekben a napokban a Fidesz túlpörgetett tempóban rombolja le a Magyar Köztársaság eddigi berendezkedését, míg a saját Fideszország felépítéséhez finoman szólva is kapkodva fogott hozzá. Százoldalas félórával a szavazás előtt leadott zagyvalék módosító csomagok, hetente újra átírt törvényjavaslatok, elírásból származó milliókat érintő bakik a törvénygyár darálójának termései.

Lázár János szerint a Fidesz sohasem fárad el. Nekem erről más a tapasztalatom:

Minden jó demokratikus érzéssel rendelkező ember megrökönyödve néz: Ez nem parlamentáris demokrácia. Az ellenzéknek abból lett elege, hogy a Fidesz csak pattogó biodíszletként tekint az ellenzéki pártokra. Most az ellenzékiek a legnagyobb nyomás alatt felvették a kesztyűt, és vitára kényszerítik, a parlamenti vitáktól elszokott fideszes gombnyomogatókat.

Amíg a Fidesz folytatja ezt az arrogáns kiüresítését a parlamenti demokráciának, addig lehet számítani hajnali vitákra. Ezek a viták a Parlament visszafoglalásának csatái. Visszafoglaljuk az Országházat a politikai vitáknak a vérbő kétharmad szavazógépeitől. Ez a küzdelem arról szól, hogy a Parlament értelmes párbeszédek helye lesz-e, vagy csupán az erőből való politizálás kaphat helyet a Tisztelt Házban

Ma reggeli rádióinterjújában a miniszterelnök ismét annak a téveszméjének adott hangot, hogy spekulációs támadások kereszttűzében áll az ország és most is erre kell felkészülnünk. Szeretnénk jelezni, hogy a hiba egyértelműen Orbán Viktor és Matolcsy György készülékében van; nem a világ van ellenünk, hanem a kormány hadakozik a realitásokkal.

A spekulációs összeesküvésről szóló álláspontot ma lényegében csak ez a két politikus vallja magáénak; kár, hogy ők alakítják a magyar gazdaságpolitikát. Velük szemben áll gyakorlatilag a teljes közgazdász szakma, ideértve olyan neves jobboldali szakembereket, mint Mellár Tamás, Chikán Attila, Bod Péter Ákos vagy Heim Péter. A jobboldali közgazdászok álláspontjáról a miniszterelnök is tájékozódhatott a közelmúltban tartott találkozójukon.

A kormánynak tényleg meg kéne érteni, hogy válaszúthoz érkezett a magyar gazdaságpolitika. Ha a paranoiába hajló gyakorlatot folytatja, akkor az országot a szakadékba viszi. Az LMP szerint gyökeres irányváltásra van szükség. Bíztató lépésnek tekintjük, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalásokból eltávolították Matolcsy Györgyöt, de a miniszter haladéktalan távozás mellett további lépésekre szükség van.

Vissza kell vonni az egykulcsos jövedelemadó-rendszert, helyette egy igazságos, három kulcsból állóra van szükség. A kormánynak egy új, a valós számokon alapuló költségvetést kell kidolgoznia. A kabinetnek fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy eltőzsdézi az emberek pénzét, vissza kell állítani a Költségvetési Tanács titkárságát, illetve a gazdaságpolitika feletti független kontrollt is.

A 2012. évre vonatkozó adótörvény csomag kihirdetésekor elkövetett hibát a Közigazgatás és Igazságügyi Minisztérium egy Magyar Közlönyben végrehajtott helyesbítéssel korrigálná. Ez nem törvényes eljárás, és adózók milliót hozza bizonytalan helyzetbe.

Magyarország 2012-es költségvetése halva született és meg is fog bukni – jelentette ki a keddi, parlamenti sajtótájékoztatóján Vágó Gábor.

A politikus indoklásként irreálisnak nevezte a büdzsé alapjául szolgáló számokat, például a tervezett másfél százalékos növekedést vagy a javaslatban szereplő forint-euró árfolyamot. A kormány által előirányzott tartalékokat pedig “édeskevésnek” tartotta ahhoz, hogy a “Matolcsy-féle kiszámíthatatlan gazdaságpolitika” hibáit orvosolni tudják.

Matolcsy hétfőn előadott napirend előtti pinokkiózása, és a Fővárosi Nagycirkusz Bohócügyi Államtitkársága által koordinált adótörvényekről való végszavazás után, a mai napon újabb mélységekbe került a költségvetés hegesztgetés Mekk Elek módszere.

A 10 órakor kezdődő bizottsági ülés alapból negyed órás késéssel kezdődött. A négy napirendből kettőt gyorsan letudott a törvénygyár. Majd a Médiahatóság költségvetéséhez érkezett módosításoknál elkavarodott egy módosító javaslat, amire várt a bizottság öt percet, amíg a teremben keresték, majd kiderült, hogy nem is adta be az illetékes Kulturális Bizottság. A harmadik napirend felfüggesztve.

Következett a 2012-es költségvetéshez érkezett módosítókhoz való döntés. A szomszédos teremben ülésező alkotmányügyi bizottságnál legalább volt egy osztályvezető az NGM-ből, aki képviselte a kormányt, habár semmire nem tudott válaszolni. A költségvetési bizottságban a kormány nem is tette tiszteletét, így negyed óra várakozás következett. Mikor megérkezett egy helyettes államtitkár, hozott magával huszonhat újabb módosító javaslatot, amit a bizottsággal szeretne benyújtani. A tisztelt képviselőknek persze fogalmuk lett volna róla, hogy milyen tartalommal bírnak ezek a milliárdos tételekről szóló módosítók, de természetesen megszavazták volna, mint a kisangyal. Ellenzéki felvetésre legalább a kormány elmondta, hogy mit tartalmaznak a módosítók.

Mindennek tetejébe az ülést vezetés is messze volt a tökéletestől, ezért tíz percenként fél perces szüneteket kellett tartani.

Elég volt a fideszes sufnituningolt költségvetésből! Elég volt a kiszámíthatatlan káoszból! Mikor húz már el Matolcsy a fenébe?

Erkölcstelen és jogtalan, hogy a felső tízezrek végtörlesztésének árát a többi adós fizeti meg. Az Európai Központi Bank megerősítette: a magyar kormány megsértette az európai előírásokat a végtörlesztéssel. Eközben a legnagyobb bajban lévő adósok terhei tovább súlyosbodnak. Az LMP kamatplafont javasol a végtörlesztés helyett és nem érti, hogy a többi ellenzéki párt miért asszisztál a jogsértő folyamathoz.

Selmeczi Gabriella szerint az LMP csak adókat emelne, ezért az ellenzéki párt egyetlen módosító javaslatát sem fogadja el a Fidesz. Úgy látszik, a szóvivőnek kiment a fejéből, hogy a Fidesz az, amelyik a benyújtott költségvetés szerint az adóterheket 550 milliárd forinttal növeli. Ezzel szemben az LMP  egy fillérrel sem szedne be többet. Alternatív költségvetési javaslatunkban olyan egymást kiegyenlítő adóváltozások találhatóak, amelyek alapján a keresők négyötödének csökken a jövedelemadója; ők többet vihetnének haza, mint az egy-két kulcsos Fidesz-adóval!

Buldózerrel vitte hétfőn a parlamenthez költségvetési módosító javaslatait az LMP. Vágó Gábor a Kossuth téren azt mondta az újságíróknak, úgy érzik, hogy „a fideszes kétharmad közönyös falát csak egy buldózerrel lehet lerombolni”.

Futóhomokra épült az Orbán-kormány költségvetése – ez derül ki az Állami Számvevőszék jövő évi költségvetés tervezetről szóló elemzéséből. Az LMP arra kéri a számvevőszék vezetését, készítsenek kiegészítő jelentést a vizsgálat után benyújtott költségvetési- és adótörvényekről, valamint a kormánypárti módosító indítványokról is.

A szegénység elleni világnap alkalmából ma azonnali kérdést tettem fel a kormánynak, melyben az otthonteremtés súlyos hiányaira hívtam fel a figyelmet.

Tisztelt Miniszter Úr!

A szegénység elleni küzdelem világnapja, valamint az Európai Szociális Karta 50. évfordulója okán a lakhatási szegénységről is beszélnünk kell!